A Mandinernek adott interjút a zenész.
Egyesek közülük a kulturális élet bizonyos szereplőinek teljes mellőzését, „földönfutóvá tételét” helyezték nemrég kilátásba. Ehhez mit szól? - szólt a kérdés, mire Ákos így felelt:
Arról megfeledkeznek ezek a fotelharcosok, hogy nem kizárólag az ő szavuk számít, mi is itt vagyunk. Már nemcsak ragacsos kocsmaasztalok fölött nyomják az agresszív, sötét szöveget, hanem mikrofonok, kamerák kereszttüzében ígérnek puccsot, lámpavasat és IFA-platót a politikai ellenfeleiknek, nyíltan fenyegetnek törvénytelenséggel, erőszakkal – közben meg siránkoznak, hogy mennyire eldurvult a közbeszéd. Nagyon meg fognak lepődni, mert nemcsak ők dühösek, hanem azok is, akiket folyamatosan gyaláznak.
Itt valahogy mindig csak akkor van diktatúra, ha épp nem ők vannak hatalmon.
...
Az ön több mint három évtizednyi sikere nem éppen arra bizonyíték, hogy lehet a liberálistól eltérő értékrenddel is érvényesülni? - hangzott el a másik kérdés.
Inkább kivétel ez, amely azt erősíti, amit szabályként akarnak elfogadtatni velünk. Szerintük értelmiségi csak baloldali lehet – ez egyszerűen nevetséges. Három évtizedes siker nem alakul ki véletlenül, sokat kell érte dolgozni, és persze kell hozzá kegyelem, szerencse is. Sokat kaptam feladatból és örömből, mindig igyekeztem kifejezni, hogy hálás vagyok az életemért, a lehetőségért, hogy dolgozhatom, és arról beszélhetek, amit fontosnak tartok. A sikerrel persze irigység és utálkozás is jár, ezt útközben tanulja meg az ember. Főleg az irritálja toleránsékat, ha valaki mást merészel gondolni a világról, mint ők, és ráadásul sok emberhez szól. Kifinomult ízlésű kultúremberekből lesz egy perc alatt habzó szájú fociultra, ha kiderül, hogy nem csak az ő világuk létezik, más is próbál verset, dalt, prózát, drámát, bármi egyebet írni, filmet, színházi előadást létrehozni. Ez egyszerűen megengedhetetlen! Ilyenkor jön a pocskondiázás, az alázás vagy a semmibevétel. A kultúrára úgy gondolnak, mint a saját kis hátsó udvarukra, ahol az első kapavágást a felvilágosodás és a humanizmus ejtette. Pedig a kultúra mindenkié, és létezett az ideológiák előtt is. Hogy a narratívák dúlása után marad-e belőle valami, az mostanában dől el.
a teremtett világ elleni küzdelem élharcosai mára eljutottak a férfi és a nő biológiai különbözőségének tagadásáig"
