Teljesen megfertőzte a gyűlölet a valamikor szebb napokat is látott jogtudós lelkét.
Nem érzem jól magam ebben az országban. Ha csak én, meg még páran lennénk így akkor ez nem lenne közlendő.
Istenem, van ilyen, magánügy.
Csak az a baj, hogy alighanem rengetegen vannak így és akkor már nem lehet legyinteni a dologra. Nem lehet elintézni azzal a hagyományos szöveggel, hogy idegenszivű, hazaáruló, imprilista ügynök, esetleg szemét zsidó, büdöd sváb, tót, rác stb.
Manapság »kifogástalan pedigréjűek« is százezerszám vannak akik így éreznek, különben nem máshol keresnének boldogulást.
Egyszerűen rossz a közérzet, közhangulat. Az ország hatalmasai, »elitje« folyamatosan, vagy hazudik, vagy az emberek »szétszálazásával« múlatja az időt. Ő akarja mindenkire ráerőltetni, hogy mi, ki a jó és ki a rosz. Megint van három T. Támogatott, tűrt, tiltott. Csak az a különbség, hogy a tiltott üldözése ma már nem olyan drasztikus mint Kádár idején. Ma már inkább csak verbális, mint fizikai, elvégre azért mégiscsak EU tag vagyunk, nem a KGST-é, vigyázni kell a látszatra, hogy a pénzeső abba ne maradjon.
A legnagyobb baj mégis az, hogy ez az uralom elég konszolidált. Folyamatosan nyeri a választásokat, annak ellenére, hogy a tényleges teljesítménye igen szerény. Kivéve persze a saját helyzetét illetően. Indoklásul ilyenkor választási csalást szokás emlegetni, de ha igaz is lenne, az is csak azt mutatná, hogy az ilyesmit itt ismételten bűntetlenül meg lehet csinálni.
Egyszóval a rossz közérzet több mint indokolt. Ezzel érdemes szembenézni és nem rózsaszin álmokat kergetni, mert az ébredés annál fájdalmasabb.
Egyszóval nem elég hatalomhoz jutni és aztán hozzázülleni a hagyományhoz.
Mentalitás váltás kell, nemcsak kormány?”
