Az egyesület az érzékenyítőprogrammal a gyermekek helyett ezúttal a szülőket szeretné megszólítani, így 2022 februárja és júniusa között egy hat alkalomból álló online beszélgetősorozatot indít.
Online szervez szülőknek ingyenes LMBTQ-képzéseket a Labrisz Leszbikus Egyesület – számolt be keddi lapszámában a Magyar Nemzet. A lap szerint a Soros György-féle Nyílt Társadalom Intézet által is finanszírozott szervezet azt követően indítja útjára képzéseit, hogy a magyar országgyűlés törvényben rögzítette:
a gyermekek szexuális nevelése kizárólag a szülők hatáskörébe tartozik; a Labrisz Melegség és Megismerés elnevezésű képzése pedig teret vesztett az iskolákban.
Az érzékenyítő programok célkeresztjében ezúttal a szülők állnak, hiszen „a szülőknek fel kell készülniük a gyermekeik kérdéseinek megválaszolására, és amikor csak szükséges, a támogatásukra”. Az LMBTQ-kérdésekre fókuszáló felvilágosító képzésekből hatot terveznek február és június között, ahol is „önkéntesekkel, valamint szülők és a szakemberek bevonásával járnak majd körül egy-egy témát”.
Példának okáért a következőkről lesz szó:
Fogalmam sincs, hogy mit, mikor, hogyan mondjak a gyerekemnek erről az egész LMBTQ-ügyről. Egyáltalán miért fontos ez? Egyébként hallottam már olyat, hogy a gyerekem meleg lesz, ha beszélünk erről – ez tényleg így van?
Okés, ezt nem láttam jönni: az én gyerekem meleg? De várj, nem is ezt a szót használta, hanem azt, hogy ő queer. Az meg mi a fene? Jól reagáltam? Vegyek neki most egy szivárványos zoknit, hogy érezze, hogy szeretem, elfogadom? Bár ezt még rendbe kell tennem magamban, mert azért, hát, mégiscsak – valahol biztos elrontottam valamit szülőként.
Az óvodás korú gyerekem látott két férfit kézenfogva sétálni, és rákérdezett, hogy akkor ők most szeretik egymást… mit mondjak neki erről az egészről? Most világosítsam fel úgy egyben a szexről? Tuti össze fogom zavarni, én is össze vagyok zavarodva. Vagy inkább tiltsam le, hogy erről beszéljünk? Majd később?
Mindjárt itt a húsvét, és jön a nagy családi ebéd, még a nagynénémék is hazajönnek Szlovákiából. De még senki nem találkozott Laurával azóta, hogy Loránd lett… ez nagyon kínos lesz. Mondjam neki, hogy erre az egy alkalomra inkább öltözzön át? Vagy csináljunk mindent úgy, ahogy eddig, és lesz ami lesz? A barátnőjét azért csak nem kellene meghívni…
Hallottad, hogy a Zolika anyukája, a Móni elvált a férjétől, és összejött valami másik nővel? Okés, persze, mindenki szeresse azt, akit akar, de azért csak nem fogja elhozni az anyák napi ünnepségre az iskolába? Mondjuk, ha a gyerek meg megszerette, biztos akarná… de mit fognak szólni a többiek?
Annyira izgatott vagyok! A lányom, aki egyébként aszex – tudod, olyan, akiben nincs szexuális vágy, de képzeld, közben szerelmes! –, elhívott egy Prideos eseményre. Nem is tudtam, hogy az nem csak a felvonulás. Mit vegyek fel? Vagy lehet, nem is kéne elmennem… mi van, ha a tv közvetítésen pont engem kameráznak le, aztán… jaj. De közben meg neki olyan fontos. A gyerekem a barátai miatt ki akar menni a PRIDE-ra. De nagyon féltem.
„Mivel az iskolai programok leálltak, és egyébként is vannak pedagógusképzéseink, úgy mehetünk tovább, ha őket szólítjuk meg, hiszen ők vannak minden nap a gyerekekkel. Fontos, hogy ők milyen attitűddel vannak jelen az iskolában, fontosabb, minthogy mi ott vagyunk 90 percig.
Őket, az iskolai szociális munkásokat, illetve a szülőket próbáljuk elérni, mert lényegesnek tartjuk, hogy segítséget kapjanak akár az LMBTQ-fiatalok, akár a többségi társadalom tagjai ebben a témában”
– nyilatkozta a Hvg.hu-nak Kövesi Györgyi programvezető koordinátor.
***
A Labrisz Leszbikus Egyesület még 2001-ben indította el a Melegség és megismerés elnevezésű programját, amelynek keretében a budapesti és vidéki középiskolákban már több száz olyan képzést szerveztek, ahol a szexuális kisebbségek és identitások elfogadására nevelik a diákokat. A Soros-alapítvány támogatásával kiadták a Még mindig tabu? című új tanári kézikönyvet is, amely órai ötleteket, valamint képzésre alkalmas feladatokat tartalmaz a középiskolai pedagógusoknak. Ugyancsak a Labriszhoz köthető a Meseország mindenkié című kiadvány. Ebben a szerzők újraírták a meséket olyan szereplőkkel, akik valamilyen „stigmatizált” vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak.
Forrás: Mandiner
