Nemzeti Csúcs már volt, 2008 októberében. Akkor is válság volt.
„Akkor is válság volt, akkor is egy amúgyis megrendült gazdaságot ért el, akkor is a belpolitikai hidegháború fagypontján. Igaz, az euró csak 265-270 forint körül járt, de az akkori miniszterelnök fejében is kigyulladhatott egy piros lámpa. A kormány olyan találkozót kezdeményezett, ahol az ellenzékkel, az Akadémia, az önkormányzati szövetségek, a munkaadói és szakszervezetek vezetőivel, volt miniszterelnökökkel, jegybankelnökökkel tárgyalhatják meg: mi a teendő.
Mintha most is volna némi megtárgyalni való. Na persze csak szóra sem érdemes apróságok, hiszen a kormányszóvivőin megnyugtattak: »a magyar gazdaság fundamentumai kifejezetten erősek«. Épp csak a tető szakad ránk, de az alapok hál’istennek rendben vannak, a pincénél lejjebb nem zuhanhatunk. A pincében is van élet, ahogy ugyebár Európán kívül is.
A 40 százalékkal dráguló kenyér sem olyan nagy dobás, amíg a csirkefarháton árstop van, azt kenyér nélkül is meg lehet enni, egészségesebb is. A forint csak azért gyengül sokkal jobban minden más valutánál, a környékbelieknél is, mert nálunk magas az energiaimport. Eddig úgy tudtuk, Orbán mint gyakorlott nemzetmentő remekül megállapodott Putyinnal az olcsó orosz gázról és olajról. Az csak úgy ömlik hozzánk, míg a hülye németek fagyoskodnak. Úgy látszik, mégsem. A »ki a hülye« legalábbis vita tárgya lehet. Főleg, hogy »háborús infláció« ide vagy oda, a lengyelek, csehek, románok pénze az istennek sem romlik úgy, mint a miénk. Ezzel is direkt bántják a magyart, ismerjük a kisantantot.”- írta Lendvai Ildikó a Népszavában.
