2022. október 03. - Helga
EUR : 421.41
USD : 428.57
Időjárás ikon15°11°

Négyig videojátékot nyomogatnak, este beb.sznak, aztán vonulgatnak

Apáti Bence írása

A vad és rettenthetetlen forradalmárok tegnap is lángba borítottak a várost.

Helyesebben ilyesmi természetesen nem történt, ehhez ugye több kellene, mint hogy valaki esténként jól [email protected], meg délután 4-től videojátékokat nyomogat, és persze az sem árt, ha több ember verődik össze, mint a Hajdúhadháza szurkolói - csak valami értelmezhetetlen logika mentén különböző játékokat kezdtek játszani.

Majd abbahagyni.

A játékok befejezése pedig éppen úgy történt, mint amikor egy kisgyerek vigasztalhatatlanul sír, vörös fejjel, toporzékolva követel valamit, majd amikor megkapja, néhány percet ugyan foglalatoskodik az eszközzel, tudom is én tekergeti, hajlítgatja, csavargatja, de rövid időn belül mindig unottan eldobja.
Azonban a hajítás után rögtön elkezdi követelni a következő ajándékot, mintha nem az imént csapta volna kedveszegetten földhöz a néhány perce kizsarolt katonát, karikát, kockát, vagy gendersemleges hajasbabát.

A forradalom felfalja gyermekeit.

Illetve inkább halálra untatja őket.

Egy valóságos kabaré volt ez a szerda esti vonulós-elfoglalós mulatság.

Mert az látszott, hogy a tornából felmentett forradalmárok élvezik, amikor együtt menetelhetnek, szidhatják a kormányt, akasztásról ábrándozhatnak, valósággal sütött róluk, hogy teljesen önmaguk hatása alá kerültek, a közvetítésekben látható volt az is, hogy milyen lelkesen hívogatják a barátaikat, azzal, hogy látod tesa, milyen sokan vagyunk, hogy, hogy integetnek az autósoknak, vagy milyen csillogó szemekkel olvassak a Telex vagy a 444 tudósításait saját magukról, de amint megérkeztek valahova, olyan tanácstalanság lett úrra rajtuk, hogy komolyan megsajnáltam őket.

De a legszánalmasabb mégiscsak az volt, amikor mondjuk a maximum 500 fős kemény - bruhaha - mag szembetalálkozott egy tucat rendőrrel.

Akik egyébként egy sokat látott, végtelenül türelmes ápoló rutinjával igyekeztek elviselni, meghallgatni, egyszóval kezelni a belpesti forradalmárkomplexustól szenvedő liberális fiatalokat.

Akik a találkák előtt ugye még vadul, semmitől sem félve meneteltek, skandáltak, éppen úgy, mint akik készek akár az életüket és a vérüket áldozni a hazáért, pardon a Katáért, azonnal betörnek a Sándor palotába is, kirángatják a hatalmasokat, és azt is jól elfoglalják.

Csak azok a fránya rendőrök ne lennének.

Mert akkor sajnos nincs mit tenni, vissza kell fordulni, és meg kell próbálni a Várkert bazár felől megközelíteni a várat.

Hátha ott majd nem lesznek rendőrök.

Lettek.

Így aztán a rettenthetetlen sereg lehajtott fejjel onnan is kénytelen volt visszafordulni.
Ekkor már éjfél is jócskán elmúlt.

Végül az addigra megtizedelt sereg tagjai újra leültek valami villamossínekre, hogy ott is diadalmasan kidobolják magukból a bánatukat. Vagy az örömüket.

Ezen a ponton már nagyon nehéz volt megállapítani, hogy mit is éreznek pontosan.

De természetesen ezt az utolsó játékot is elunták, és - gondolom - magukkal roppant elégedetten hazamentek.

Így ért véget a móka, szánalmasan, nevetségesen, végtelenül szomorúan.

Ugyanakkor a független objektív sajtó másnapi győzelmi jelentéseit olvasgatva az embernek olyan érzése lehetett, hogy az 500 ténfergő-doboló-foglaló, valójában 500 ezer fős tömeg volt, amely tegnap hősiesen megdöntötte az Orbán-kormányt.

Kíváncsian várom, ezután mi fog történni, de azt még jobban, hogy a haladó sajtómunkások milyen trükkökkel fogják a párszáz ténfergő szánalmas bolyongását valami heroikus hőstettként elmesélni.

 

Apáti Bence írása az Origon jelent meg.

 

 

 

 

 

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató