A DK elnöke újra az irodalmi énjéhez nyúlt.
Kisprózát firkantott az ellenzék vezére a rezsicsökkentés racionalizálásáról, amit aztán a Facebookon közölt. A történet szépirodalmi és drámai értékéről inkább nem nyilatkozunk, a többit meg mindenki döntse el! Íme, az alkotás:
„Gyorsan felismerem, emlékszem a járására. Előre dől, fikarsztnyit hajlik, lépése mégis ruganyos. Kellemes arcú asszony, hetven, hetvenkettő lehet. Csendesen köszönök, mint mindig, ő szokásosan viszonozza, de most megáll és kérdez.
– Tényleg ennyi lesz? – Nem bonyolítom, tudom, hogy miről beszél.
– Szerintem igen – mondom. – Nem tudom kifizetni. Csak én vagyok. 128 ezer a nyugdíjam. Kiszámolták nekem, azt mondják, 120 ezer lesz a számla. Nem lehet, hogy meggondolják magukat?
– De, lehet. Ha van eszük, ezt nem csinálják így meg. Ha van eszük – mondom.
– Majd csak lesz valahogy – mondja, és indul tovább.
Utánanézek. Mintha mégis húzná egy kicsit a jobb lábat. Ma reggel fáradtnak tűnik. Jut eszembe, a kormánypárt frakcióvezetője azt mondta, ne keltsünk pánikot, mert nem törlik el a rezsicsökkentést. Talán csak nem hallotta a ruganyos lépésű asszony? Talán csak ez a baj. Meg az, hogy most mintha húzná egy kicsit a jobb lábát.”
Ahogy több írásunkban is foglalkoztunk vele, a kormány bevezeti a lakossági piaci árat, amely jóval alacsonyabb, mint a versenypiaci ár. Az átlagfogyasztóknak pedig semmi sem változik. Az fizet valamivel többet, aki átlépi az átlagot.- tette hozzá a mandiner.
