A publicista kifejtette a véleményét a hétvégi vergődésről.
„Szabó Bálint szervezte meg ezt a nagyszabású, giga-mega szipi-szupi gazdatüntetést, amire rárepült a pedagógus-szakszervezet (egy csomó, vagyis huszonöt fő pájdágógosz néni), és persze a független, objektív sajtó is. Ha megkérdezték volna, elmondtuk volna nekik, ki is az a Szabó Bálint. De nem kérdezték meg. Ugyanis ők is pontosan tudják.
Csak hát itt ez az átkozott wishful thinking. A vágyvezérelt gondolkodás. És ne is haragudjunk meg ezekre ezért! Nem tehetnek róla. Tizenkét éve annyi sikerélményük sincs, mint hintalónak az epsomi derbyn. Mint Gyurcsány Ferinek az antialkoholisták éves közgyűlésén. Mint Lengyel Lacinak a jósnők évi szimpóziumán. Mint Kéri Lacinak akárhol. Mint Hadházy Ákinak a farsangi mulatság hölgyválaszán. Mint Gréczy Zsoltnak a pizzareklámok plakátfiúversenyén. Mint Jakab Petinek a Brad Pitt-hasonmásversenyen. Mint Molnár Encinek a matyó papucsfesztiválon.
Akkora csődtömeg, annyi s…ggfej, mint ezek között, nincsen sehol máshol a világon. Ezek kizárólag azért léteznek még, mert a független, objektív sajtó lélegeztetőgépen tartja őket.
A világ egyik legjobb filmje A nagy Lebowski. Annak végén van egy jelenet, amikor Töki és Walter temetik barátjukat, Donnyt. Egy fagylaltosdobozból szórják a hamvait a tengerbe, és Walter mondja a búcsúbeszédet. De ahogy kiszórja a hamvakat, a szél az egészet visszafújja a pofájukba, és ott állnak, képükön és szakállukon Donny hamvaival. És akkor hangoznak el a Töki halhatatlan szavai:
– De nagy barom vagy te, Walter! Miért kell neked mindenből viccet csinálni?”
Ennél pontosabban lehetetlen lenne összefoglalni ezeknek a nyomorultaknak az egész életét, létezését. Mindössze annyi a különbség, hogy Töki, Walter és Donny végtelenül szerethető, aranyos figurák. Na, hát ezek meg nem. Ezek Szabó Bálintok. Egytől egyig. És ez legalább annyira rettenetes, mint amennyire megnyugtató…”
