A csecsen vezér a Telegramon üzent a kritikusainak.
Ezt írja:
Hadd nyugtassam meg a legbuzgóbb és legszkeptikusabb kommentátorokat. Sehol sem hátrálunk meg a különleges katonai hadművelet során. Ezek a hangok csak nyugati provokációk. Ne hagyja magát becsapni senki. Vannak olyan fogalmak, mint a taktika és a stratégia. A mi csapatainknak van egy sokkal finomabb.
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy válogatás nélkül lövöldözzünk mindenkire, beleértve a civileket is, csak azért, hogy kielégítsük a kanapékedvencek mániákus vágyait. Oroszország igyekszik minimalizálni az emberi áldozatok számát ebben a különleges műveletben. A Bandera-nácik viszont megengedhetik maguknak, hogy a saját népükre lőjenek. Ezért a taktikai különbségek.
A katonai akadémiákon végzett tábornokaink jól ismerik a katonai ügyek bonyolultságát, és csak azt engedik meg az ellenségnek, ami számunkra előnyös. Az ellenséges egységek megsemmisítéséhez különböző technikákat kell alkalmaznunk: szétfeszíteni az erőit, visszahúzni, mezőre kényszeríteni vagy csapdába csalni. A hadsereg vezetése pedig gyönyörűen ötvözi mindezeket a módszereket.
Nagyszerű államunkban mindenki kiveheti a részét: segíthet az önkénteseknek vagy válhat belőlük, segíthet a békés élet helyreállításában, vagy legalább bátoríthatja rettenthetetlen harcosainkat az interneten.
Igen, ha rajtam múlna, hadiállapotot hirdetnék az egész országban, és bármilyen fegyvert bevetnék, mert ma háborúban állunk az egész NATO-blokkal. Ez az én személyes véleményem. Ezt nem a köztársaság vezetőjeként mondom, hanem állampolgárként, hazafiként és önkéntesként, aki segít a fiúknak, bár senki sem kötelezett vagy utasított erre. Önként jelentkeztem segíteni, és igyekszem ezt a lehető leghatékonyabban tenni.
Tehát, barátaim, ne hadonásszunk a kardunkkal a kanapén, hanem inkább találjuk meg a megfelelő szavakat a harcosaink támogatására, és imádkozzunk értük, hogy mindannyian élve, egészségesen és győztesen térjenek vissza.
