2022. december 01. - Elza
EUR : 407.67
USD : 393.54
Időjárás ikon

Jeszenszky Zsolt: 56-ban is akasztottak a kommunisták, ma is megtennék

Jeszenszky Zsolt írását, változtatások nélkül közöljük, ami Facebook-oldalán jelent meg.

Amikor már azt gondoltuk, hogy a gyerekekkel az olasz kommunista partizánok dalát, a Bella Ciao-t énekeltető tanárnő volt a pedagógus-tüntetések legalja, akkor sikerül még ezt is több körrel alulmúlni.

A pénteki megmozduláson készítettek egy életnagyságú Pintér Sándor papírmasé figurát (pontosabban kettőt), és felakasztották.

"Dehát ők csak ártatlan, huszonéves fiatalokl!" Hát igen. Szamuely Tibor is huszonéves volt, amikor Kun Béla mellett, a Tanácsköztársaság kulcsfigurájaként a vörös terrort irányította.
"A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába.
[...] A vértől nem kell félni. [...] Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!" - ezt mondta 1919 április 20-i beszédében.

Aztán 56-ban is akasztottak a kommunisták. Most pedig 2022-t írunk. És vannak dolgok, amik sosem változnak. Max. a nevük. Volt, amikor Forradalmi Kormányzótanácsnak és Vörös Őrségnek, volt, amikor Magyar Dolgozók Pártjának és pufajkásoknak nevezték magukat. Ma Momentumnak, meg Egyesült Diákfrontnak. Akkor kommunisták voltak, ma "liberálisok". Akkor a "dolgozó nép" hátán felkapaszkodva akarták a hatalmat és legitimálták ez erőszakot, ma a tanárokén.

Ja, hogy a pedagógusok nagyobb megbecsüléséért tüntetnek? Egy nagy ló[email protected]! Ugyanolyan véresszájú proligyerekek ezek, csak most nem Kőbányáról, hanem a Rózsadombról jönnek. A rendszerváltás körüli zűrzavarban meggazdagott szüleik anyagi hátterével, hazai és külföldi egyetemeken mindenféle himi-humi szakokat elvégezve, most óriási arccal skandálják ugyanazokat a bolsevik jelszavakat. Tényleg igaz a mondás: a kommunista nem vész el, csak átalakul.

Persze ez csak a diákok egy kis része. De ők a hangadók. És a többiek mennek utánuk. Nem mernek ellentmondani. Sőt, a tömegpszichózis hatására maguk is eltorzulnak, és elhiszik, hogy hősök és a jó oldalon állnak. Meg persze egy rakat hülye boomer is odaáll közéjük, mert azt hiszik, ettől ők is fiatalok és hősiesek lesznek.

A tanárok pártján állni önmagában persze tényleg a jó oldal lenne. És nincs is senki a tanárok ellen. Legalábbis a jogos problémáikért felszólalók ellen nem. A tanárok egy - sajnos szintén hangos és erőszakos - része, akik kommunista dalokat énekeltetnek a gyerekekkel, és ideológiai harcot kreálnak az egészből, na ők már más tészta. De a tisztességes megélhetés jár a tanároknak. A kormánynak pedig mulasztása van a pedagógusbérek rendezésében. Ám nem csak a szándék van meg erre, hanem most már a konkrét ütemterv is.

Az egész már rég nem a tanárok megélhetéséről szól. Ha valaha is lettek volna illúzióink, a Bella Ciao énekeltetése után ezek el kellett, hogy illanjanak. Most pedig, amikor Pintér Sándort (vagy bárkit) felakasztva ábrázolnak, ez végképp megmutatta, hogy egy újabb ügyre - ezúttal a tanárokéra - telepedett rá egy bolsevik kisebbség. Tisztességes ember többé nem tudja támogatni az ügyet.

Biztos hatalmas adrenalinbomba, pszichotikus katarzis volt az akasztott Pintér Sándort papírgalacsinokkal dobálni. És kiabálni, hogy "Gyere ki!" (Persze ha kijött volna az igazi, egymagában, puszta kézzel, akkor úgy szartak volna be tőle, hogy hiába voltak tízezren, azonnal húszezer felé szaladnak.) De ott, akkor, péntek este nagyon önmaguk hatása alá kerültek, és nagyon menő volt. Másnap, amikor néhányan számonkérik az akasztást, hogy azért mégis, "hát ezt így hogy?", akkor természetesen kimagyarázzák: "Ez nem is akasztott ember, csak rögzítve van a figura egy faoszlophoz, stb." Ami persze csak véletlenül hasonlít akasztófára. Merthogy a bolsevikok a gyűlöletük és az erőszakosságuk mellé mára kétségtelenül profik lettek a sunyiságban is. Lássuk be: tényleg ügyesek.

Az viszont érthetetlen, hogy miért csak ilyen kevesen emeltek szót a performansz ellen. A kormánypárti sajtó sem ír az esetről, vagy csak nagyon érintőlegesen, óvatosan. Egyedül a népszerű radikális jobboldali portál, a Vadhajtások, valamint furcsa módon a spektrum másik végén elhelyezkedő, kormánypártisággal a legkevésbé sem vádolható OLKT, azaz az Orbán Lapjáról Kitiltottak Társaságának weboldala mutatta be részletesen az esetet. Nyilván az egyik elrettentésként, a másik kéjes örömmel.

Pedig ennél füstölgőbb puskacső nem is létezik. Ennél jobban semmi sem mutatja, hogy ez egyáltalán nem a tanárokról, hanem a velünk élő bolsevikok mentalitásáról, a hataloméhségükről és a politikai ellenfeleikkel szembeni gátlástalan erőszakról szól. Ez most még csak egy kartonfigura. És egyelőre a híveik is csak Facebook-on fenyegetőznek. (Az olyanok, mInt például egy bizonyos Tóth József, aki ma már bekommentelte, hogy én sem fogok kimaradni.)

De ha nem beszélünk róla és nem mutatjuk meg (vagy ha hagyjuk és elfogadjuk, hogy a 444 meg a Telex propagandista firkászai nevetségessé próbálják tenni, ahogy "kiakadunk egy ártatlan diákcsínyen"), akkor ettől csak még magabiztosabbak lesznek, még jobban vérszemet kapnak. Nem csak ezek a szerencsétlen hülyegyerekek, akik most pár ezren forradalmárnak képzelik magukat, amikor kiszállnak a szüleik menő kocsijaiból, amivel elvitték őket tüntetni. Hanem főleg azok az agitátorok, akik a háttérben, külföldi pénzekből szervezkednek, és alig várják, hogy hatalomra kerülve végre akadálytalanul teljesíthessék a gazdáik parancsait, éltethessék és megvalósíthassák a neomarxista ideológiáikat. Szarnak ezek a diákokra, tanárokra, a jövőre, Magyarországra.

Bolsevik küldetéstudattól fűtött, nárcisztikus pszichopaták ezek. Ahogy Lenin, Kun Béla, Szamuely, Rákosi meg a többiek voltak, úgy Fekete-Győr, Tordai, Jakab, Gyurcsány-Dobrev és az egész bagázs is az.

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató