Családtagjai, barátai és tisztelői körében tartotta meg székfoglaló beszédét a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián a 90 esztendős Szinetár Miklós, akit a kerek évforduló apropóján arra biztattak, hogy beszéljen magáról, és tárjon néhány emléket és tanuságot a hallgatóság elé – számolt be az Index.
„Egyébként miről is beszélhetnék? Hát arról, hogy a politika meg a közélet ma elég rémes. Vagy arról, hogy
a propaganda, miközben infantilis, néha már goebbelsi magasságokban szárnyal.
Hogy a morál hiánycikk, anyanyelvi szinten megy a hazudozás, és a gazdasági helyzet rémisztő” – fogalmazott Szinetár.
„De legalább nem lőnek”
Arra is kitért, hogy mint háborús gyerek gyakran mondta minderre: „de legalább nem lőnek”. „Sajnos már ez sem igaz a közelünkben, és ki tudja, meddig igaz nálunk” – folytatta.
Ezek után felelevenítette saját háborús emlékeit: elmondta, hogy többek között látott meggyilkolt, katonaszökevénynek bélyegzett fiatalembert, ő maga hamis papírokkal bujkált, az egyik legkedvesebb osztálytársát pedig a nyilasok lőtték le a nyílt utcán. „A háború után, annak fényében már minden ráadás volt, az életünk 1945-től a mai napig csont nélküli” békében telt el – jegyezte meg Szinetár Miklós.
