Pankotai Lili nevét sokan ismerhették meg vasárnap, mikor az október 23-ai tüntetésen több tízezer ember előtt mondott beszédet. Utána nagyon sokan bírálták, főleg a trágár kifejezései miatt, még az iskolája igazgatója is elhatárolódott, mondván: beszéde nem összeegyeztethető az egyházi értékekkel. Lili szerint az elfogadás éppen a legalapvetőbb minden vallásban, és igaz, ő másképp gondolkodik, de megérti a tanárai döntését. Nem bánta meg, hogy elmondta, amit mondott, mert úgy érzi, ő csak felvállalta a véleményét. Bár a családja, barátai nehezen viselik az őt ért támadásokat, azt mondja, ő állja a sarat. Ha pedig még komolyabb retorzió érné, és esetleg kirúgnák az iskolából, akkor sem csinálna másképp semmit.- szánalmas interjút készített a Telex nevű ukrán propagandaoldal Lilivel.
Az interjú rövid összefoglalója:
Miért tartod fontosnak, hogy ilyen eseményeken részt vegyél?
Mert elegem van, és szerintem már egyre több ember érez hasonlóan. Úgy gondolom, hogy mi próbáltuk nagyon szépen is csinálni ezt az egészet, de már úgy érezzük, nincs más eszköz, csak az, ha utcára megyünk, és felhívjuk magunkra a figyelmet. Ez már nem egy-két embert érint, ez egész Magyarországot érinti, sőt, a most születendő gyermekek jövőjét is érinti, ezért kimondottan fontos az oktatásért kiállni.
Megvan az a pillanat, amikor eljött benned ez az „elegem van” érzés?
Talán akkor, amikor úgy éreztem, hogy azok a pedagógusok is kiállnak az ügy mellett, akiknek ebből bajuk lehet. Akkor én miért ne vállalnám ezeket a következményeket!?
A nagy port kavart vasárnapi beszédedben érintőlegesen írtál Európa-Oroszország viszonyáról, név szerint említetted Putyint, és kiemelted a jobb és baloldal ellentétét is. Ezek mind olyan témák, amik nagyon megosztók a társadalomban. Tudatosan írtál ilyenekről?
Szerintem fontos először belátni, hogy probléma van. Én kimondottan szeretem azt, hogyha látok magamon egy problémát, mert onnantól kezdve tudok rajta változtatni. De a szőnyeg alá söprés egyik esetben sem jó megoldás. A most jelen lévő jobb és bal oldal közötti megosztottságot én arra szeretném használni, hogy beszélgessünk minél színesebb emberekkel, több cikket olvassunk, ne csak egy helyről informálódjunk. És nem értek egyet azzal, hogy a két oldal egymásnak ugrik.
Azt is írtad, hogy a rendszerváltás kudarca után tőled, tőletek, a fiataloktól várják magát a megváltást. Szerinted ez baj vagy ez jó? És ha baj, akkor miért baj?
Addig a pontig, ameddig az eszközöket megadják nekünk, hogy változtatni tudjunk, nem probléma. De ha csak a Pitagorasz-tételt tanítják meg és kitörlik a kritikus gondolkodást, akkor az probléma.
És a szöveg megírásában segített valaki?
Egyedül írtam, fel is idegesített, mikor azt mondták, másoltam. Volt, aki azt írta, hogy biztosan Molnár Áron írta, vagy a szavakat a számba rágták, meg ilyesmik. Erről szó sincsen.
Azt mondtad, hogy a beszédet nem kimondottan a tüntetésre írtad. Mikor először előadtad márciusban, milyen hatást váltott ki és most számítottál-e ekkora visszhangra?
Lényegében ott is hasonló megnyilvánulások voltak, akár ha a nagy tapsra gondolok, de akkor nyilván nem indult el utána ekkora médiafigyelem. Csak az ismerősök reagáltak rá, és ők abszolút pozitívan fogadták. Volt olyan, aki azt mondta, igen, ez túl erős volt, de egyébként benne van a lényeg, viszont szélsőségesen negatív vélemény egyáltalán nem volt akkor. A vasárnapi után úgy fogalmaznék, hogy ennyire szélsőséges reakciókra nem számítottam.
Szélsőséges alatt mit értesz?
A kormányoldalról arra nem számítottam, hogy ennyire durván szélsőségesek lesznek a kommentek és levelek. Nyilván azért nem lepődtem meg bizonyos újságírókon és bizonyos hírportálok véleményén. Persze a szélsőséges vélemény pozitív visszajelzést is jelent, mert arra sem számítottam, hogy ennyien mellém állnak. Negatív oldalról pedig arra nem számítottam, hogy ennyire mocskosak lesznek a kommentelők.
Ez miben nyilvánult meg?
Hát, még le sem jöttem a színpadról, de már teljesen ismeretlenek a Facebook-oldalamat szétszedték. És akkor elgondolkodtam, hogyha ez ennyi idő alatt így elkezdett felpörögni, akkor ebből valami nagyon nagy dolog lesz. Utána jött az, hogy az iskolámnak a Facebook-oldalát is elárasztották a kommentek, ott már éreztem, hogy ez el fog durvulni.
És a családod?
Hát, nyugtatgatom őket. Úgy érzem, hogy bennük is én tartom a lelket. De nincs gyerekem, és elképzelni sem tudom azt, hogy mit élhet át egy szülő, amikor ilyeneket hall a saját gyerekéről, akit feltétel nélkül szeret. Indulatokat vált ki ez az egész bennük, amit teljesen meg tudok érteni.
Nagyjából ennyi a lényeg. Mi pedig üzenjük a családnak, nyugodjanak meg, mi egyedül kitettük Lili apukáját, aki szívesen fejbe lőné Orbán Viktort. Aki nem hiszi, az kattintson ide.
