"A magyar író feladata minden időben az, hogy írjon, szóban és szellemben magyarul. Ha ezt teszi, nem kell politizáljon. Mert ha magyarul ír, magyar szellemben, lelkiismeretének és felelősségének parancsa szerint s nemzete iránt érzett aggódó hűséggel, ez már több mint politika. Ez már honvédelem."
1908. január 8-án született az egyik legnagyobb hatású magyar író, Wass Albert.
Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert 1908. január 8-án született a Kolozsvár és Marosvásárhely között fekvő Mezőségben, Válaszúton.
A család eredete egészen az Árpád-korig vezethető vissza, egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak. Őseinek Mária Terézia adományozott grófi címet 1744-ben.
Wass Albert 1979-ben publikált rövid önéletrajzában így fogalmazott:
„Az első világháború következményeképpen 1918 decemberében a román hadsereg elfoglalta szülőföldemet, Erdélyt, ami addig Magyarország részét képezte. 1919. január 19-én, tízéves kisfiúként részt vettem azon a kolozsvári utcai tüntetésen, ahol a magyarok önrendelkezési jogukat követelték, annak szellemében, ahogyan azt az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Wilson meghatározta. A tömegre rálőttek a románok. Családomból többen megsebesültek, néhányukat letartóztatták és megverték. Amint megpróbáltam fedezéket keresni magamnak, golyók süvítettek körülöttem és emberek hullottak a földre mindenfelé. Ez volt számomra a megváltozó világ első bemutatkozása.”
Az írásból tudjuk, hogy alapfokú tanulmányait Kolozsváron végezte el, majd Debrecenben, Hohenheimban és Párizsban tanult tovább. Már diákként a Debreceni Újság, a Budapesti Hírlap és az Ellenzék című lapok munkatársaként dolgozott.
Első könyve, egy verseskötet, 1927-ben jelent meg, 1934-ben publikálta első regényét Farkasverem címmel, mely hamarosan sikerkönyvvé vált. E mű hozta el számára a Baumgarten-díjat, emellett számos irodalmi társaság tagjává fogadta.
Mint tartalékos tisztjelöltet 1942 májusában behívtak egy három hónapos kiképzésre, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlós rangját kaptam – írta önéletrajzában.
A második világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át.
Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján átlépte a nyugati határt, az emigrációt választotta.
Először Németországban élt, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. A floridai egyetemen európai irodalmat és történelmet tanított, megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, emellett lapokat szerkesztett, fontos szerepet töltött be a magyar emigráció szellemi életében.
A kolozsvári népbíróság 1946-ban – távollétében – háborús bűnösnek kiáltotta ki. A román hatóságok többször kérték kiadatását, de ezt az amerikai hatóságok bizonyíték hiányában mindannyiszor elutasították.
Németországban adták ki az Adjátok vissza a hegyeimet! című regényét, Buenos Airesben jelent meg A funtineli boszorkány című regénytrilógiája, Torontóban az Elvásik a veres csillag című regénye.
Erdélyről, a magyar sorsról szól a Valaki tévedett, valamint a Kard és kasza. Utóbbi egy többgenerációs családi életrajz formájában tekinti át a magyar történelmet 1050-től egészen a jelenkorig, a saját, ősi nemzetségének történetén keresztül.
Wass Albert a rendszerváltozásig Magyarországon szinte ismeretlen volt, művei csak 1989 után jelenhettek meg. Haza szeretett volna térni, de erre már nem került sor, 1998. február 17-én a floridai Astonban öngyilkos lett. Hamvait 1999. augusztus 7-én a marosvécsi református templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Megkapta többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a posztumusz Magyar Örökség Díjat, valamint az alternatív Kossuth-díjat.
Életművét 2019-től az Erdélyi Szalon Könyvkiadó gondozza, amely elsőként kezdte meg a kritikai kiadást az életmű kapcsán. Az újonnan kiadott kötetek az eredeti szövegeket tartalmazzák, pótolva a rendszerváltás óta eltelt időszak kiadványainak hiányait.
Turcsány Péter költő, író, műfordító szerint a magyar nemzet történelmi sorskérdései és az ezekre adott egzisztenciális válaszok adják novellái és regényei nagy részének fő témáit.
Utóbbi negyed évezredünk társadalmi kérdéseinek úgymond Mengyelejev-táblázata rajzolódik ki művei által.
– írta róla.
Molter Károly író, kritikus, irodalomtörténész pedig így méltatta Wass Albertet:
Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám.
Megítélése a mai napig heves vitákat vált ki: az irodalomtörténet szinte tudomást sem vesz róla, miközben a legolvasottabb magyar írók közé tartozik. Egy dolog azonban vitathatatlan: ha fellapozzuk A magyarságtudat gyakorlata című írását, annak mondanivalója időszerűbb és helytállóbb, mint valaha:
Első feladatom tehát az, hogy megmaradjak magyarnak. Második, hogy magyar voltomat megismertessem a környezetemmel s ezen keresztül megismertessem velük nemzetemet és barátokat szerezzek elnyomott népemnek. S végül, hogy jelen helyzetemben mindenkor hűséggel őrizzem nemzetem múltját, szolgáljam jövendőjét, s nemzeti örökségemet csorbítatlanul adjam tovább annak, aki majd a nyomomba lép.
(MNO)
