„Itt jön a képbe az, amit az oroszok kijevi visszavonulása majd a harkivi orosz vereség és a herszoni ukrán siker után sokan mondtak az amerikai katonai (nem politikai) oldalról: tárgyalni a gyengébbnek akkor kell, amikor sikert ért el. Ez a realitás, de a moralizáló Nyugaton kimondani sem lehet a tényeket, mert az ember, mégha egy Kissinger is, gyorsan mehet önkritikát gyakorolni.
Az ukrán populáció 3%-a van a hadseregben vagy esett már el, sebesült meg, ez orosz oldalon 0.4%. Egyszerű matek, hogy hasonló veszteségek esetén ki fogy el előbb.
Persze óvatosan kell bánni az orosz sikerek továbbgondolásával. Nagy városokat ez az orosz haderő nem tud bevenni, Ukrajnát nem tudja egészében maga alá gyűrni – Ukrajna egyszerűen túl nagy méretben és túl nagy a gyűlölet is az oroszokkal szemben.
Csak éppen rosszabb helyzetben fogja Ukrajna végezni, mint ha a sikerei csúcsán tárgyal – a tavasszal talán volt lehetőség egy fájdalmas kompromisszumra, de az lezárta volna 1 hónap után ezt a szörnyűséget. Oroszország stratégiai szinten, (gazdaságilag, politikailag, társadalmilag) hosszabb távon mindenképpen többet veszít, mint amit Ukrajna szétlőtt részével, egy befagyott konfliktussal, a Nyugattal való szakítással és a kínaiak alá beszorulással »nyer« – de ez nem fogja vigasztalni az ukránokat.”
