„»Egy dühös, cserben hagyott generáció alapélménye lett a könnygázszag« – ezzel a címmel hágta meg ezredszer is a valóságot, a becsületet és a jó ízlést a 444, úgyis, mint a nagy természetű amerikai szolgálatok egyre rosszabbul fizetett, egyre kiéltebb prostija. Nézzük először a »generációt«.
Előbb egy kis matek.
Mivel a valóságon és a becsületen permanensen erőszakot tevő baloldali (ugyan! neokomcsi!) valamint liberális (ugyan! liberálfasiszta!) narratíva szerint »16–17 éves gyerekek”, továbbá »fiatal felnőttek” voltak jelen a karmelita kolostornál, így 16 és 22 év között böngésztem át a KSH népesedési adatait, e szerint ebben a korosztályban nagyjából hétszázezer fő él ma Magyarországon.
A karmelitához elment hőzöngeni és provokálni, plüss Che Guevarát és fröccsöntött Cserny Józsefet játszani – legyünk nagylelkűek – kétszáz hülye. Persze azt sem tudják, ki Che Guevara, ki Cserny József, ellenben biztosan tudják, mi az a genderfluid, és lássuk be, ez is egy tudás.
E generáció létszáma hétszázezer fő. Ennek egy százaléka hétezer fő. A 0,1 százaléka hétszáz fő. A kétszáz ennek kevesebb mint a harmada. Vagyis ott volt a karmelitánál kiélni frusztrációit a generáció 0,03333 százaléka. Felfelé kerekítve. Természetesen egy hétszázezer főt számláló generáció 0,03333 százalékát lehet magának a generációnak nevezni, csak ahhoz 444-nek, Czinkóczi Sándornak, libsinek, komcsinak, valóságon, becsületen erőszaktevőnek kell lenni – sine nobilitas, sine patria, sine gender, sine cogitatio –, és máris minden stimmel.
De vessünk egy pillantást arra is, kikből állt ez a 0,03333 százaléknyi »generációt«.
Főleg a budapesti elitgimnáziumok (bármit is jelentsen ez ma már) hülyegyerekei k…rvaanyáztak meg f…szoztak a miniszterelnöki hivatal előtt, jöttek egyenesen a mamahotelből, a középosztály, felső-középosztály pihepuha párnái közül, valódi problémájuk nem volt soha, a nélkülözést, a nincset hírből sem ismerik, mindig mindent a fenekük alá toltak, puhák, akarattalanok, viszont unatkoznak, így aztán remekül fel tudják őket használni a magukat politikusnak nevező, agy nélküli szúnyogcsődörök, a hazaáruló gazemberek és a megdöbbentően jelentéktelen senkik – mindenki válogassa ki a megfelelőt magának Fekete-Győrtől Hadházyn át egészen Gelencsérig meg Tomposig. Ez a 444 generációja. Akkor ezt tisztáztuk. Nézzük meg azt is, hogy is van ez a generáció cserben hagyva.
Hát nagyon. De tényleg.
Ingyenes oktatás, ingyenes tankönyv, ingyen iskolai étkezés, az Egyesült Államokkal ellentétben visszafizethető diákhitel, melyet gyermekvállalás esetén vissza sem kell fizetni, adómentesség 25 éves korig, kedvezményes hitelek garmadája, csok, falusi csok, babaváró hitel, nagycsaládosok adómentessége – nos, ez a generáció ilyen csúnyán cserben hagyatott. Jól jött volna egy ilyen cserbenhagyásos gázolás az én generációmnak is. S a mi szüleink generációjának is. De sajnos bennünket nem hagytak ilyen csúnyán cserben, így aztán nem volt időnk elhülyülni.
Nekünk csak a rendszerváltás maradt. Valódi tét, igazi kockázat, tényleges egzisztenciális fenyegetettség, valódi hit, hűség (fides) és valódi bátorság. Jól jön az ilyesmi, mert ebből lesz aztán az összetartozás élménye, amely megteremt egy igazi generációt, egy igazi közösséget, jó esetben egy valódi nemzetet.
Mindennek gyönge utánzatát, fröccsöntött kiadását, paródiáját adja most elő egy generáció 0,03333 százaléka, ezeket a szerencsétlen nyomorultakat használja fel a neomarxista-liberális csorda, a másik 0,03333 százalék, hogy maga előtt tolva őket észre vétesse magát, s úgy tűnjön, mintha lenne. Ezek a sárga műanyag hullám fekete zártszelvényen, melyet az NGO-k próbálnak felszerelni a magyar nemzeti közösség gyönyörű szecessziós palotájára. Ezt csinálták mindig, ez létezésük lényege. Elég megnézni, mit műveltek nálunk az arisztokrácia csodálatos palotáival, kastélyaival, aztán elégedetten gusztálták és csettintgettek hozzá. Na, hát ezek vannak ott hetente a karmelitánál.”
