„Nagy a por, a korhadt ágak letörnek… De utána szebb, tisztább, egészségesebb lesz a világ” – fogalmazott a ferences szerzetes.
Interjút adott a VálaszOnline-nak Böjte Csaba ferences szerzetes.
A beszélgetés elején a kérdező emlékeztet, a szerzetes éppen harminc éve fogadta be az első gyerekeket Déván, ma meg már 84 intézmény tartozik az alapítványa hálózatába. „Nem nagy, ágas-bogas fát képzeltem magam elé tehát. Hanem erdőt. Az önszerveződés katalizátora akartam lenni. Ez működik is. A városoknak, falvaknak vannak tehetős lakói, rájuk hatni kell, hiszen ha csak abból gazdálkodnék, amit a román állam ad, rég csődbe mentünk volna” – fogalmazott Böjte Csaba.
A fenti esettel kapcsolatban megjegyezte,
a nevelőnek félévente el kellett mennie a munkaügyre alkalmassági vizsgálatra.
A kérdésre, hogy a jogerősen 28 évre ítélt egykori nevelőjük is elment ezekre az alkalmasságikra, leszögezte: húsz ilyen pecsétje volt.
A kérdező megemlítette, a hírek arról szóltak, hogy Böjte ránézésre, emberismeretére hagyatkozva vett fel képzettség nélküli embereket. „Azt tényleg én döntöm el, önkénteskedni ki jöhet, de ha valakinek munkakönyvet adunk, akkor el kell mennie a munkaügyhöz, minden hivatalos helyre” – felelt a szerzetes, majd megosztotta a teóriáját arról, miért nem vette észre senki a bántalmazást:
„Az ítélet szerint tíz év alatt úgy egy tucat ilyen eset történt. Azaz évente egy-kettő. Legfeljebb három. Ezek a gyerekek viszont olyan helyekről jönnek, ahol gyakran mindennapos a testi-lelki és szexuális bántalmazás. Úgy gondolom: nem tűnt fel nekik. Megsimogatta itt vagy ott fürdetés közben… Akkor nem tudatosult bennük, hogy mi történt. Utólag, felnőtt fejjel már igen.
Ami kiszűrődött, ami miatt a nevelőt végül feljelentettem, nem is szexuális bántalmazás volt, hanem fizikai.
Aztán elindult a nyomozás és kiderült, hogy egyéb is volt” – fogalmazott Csaba testvér, majd hozzátette: végtelenül sajnálja, ami történt.
Személyes felelősségével kapcsolatban azt mondta, „ha fáj a fogam, nem újságírót kérek meg, hogy tömje be. Hanem fogorvost. Az ítélkezés sem az újságírók dolga szerintem”.
Mint fogalmazott: „általános értelemben persze mindenért felelős vagyok, de olyan értelemben, hogy ki tudtam volna szűrni, ami történt, vagy hogy mulasztást követtem volna el…
Nem, ebben az értelemben nem érzem magam felelősnek”.
Arra a kérdésre, hogy utólag sem lát semmit, amit másképp kellett volna csinálniuk, Böjte úgy válaszolt: „Minél kisebb a gyerek, annál többet kell beszélni vele és nem szabad, hogy egy kézben legyen a sorsa. Ez tanulság. És persze: nekem is kudarc mindez.
A gyerekekkel én is beszéltem, mialatt ezek a dolgok történtek. Pap vagyok, gyóntatom őket. És én sem vettem észre, hogy gond van.
Nem mondták. Szabolccsal is beszéltem többször. Utólag rakom csak össze, hogy küzdött ő is a démonaival” – felelt a szerzetes.
A kérdésre, miszerint „hogyan írná le az elmúlt harminc évet? Böjte Csaba tündöklése és bukása?”, úgy felelt: „Erőpróba. Ami most történik, az komoly vihar. Ami általában félelmetes. Nagy a por, a korhadt ágak letörnek…
De utána szebb, tisztább, egészségesebb lesz a világ”.
(VálaszOnline, Mandiner)
