Folyamatos az Orbán-rendszer logikai akrobatamutatványoktól sem mentes becsmérlése a baloldalon, főleg az értelmiség körében – írja Szilvay Gergely a Mandineren.
„Olyan zsákutcában vagyunk, ami Európából kifelé vezet” – jelentette ki a minap Nagy Ervin színész. Rudas János szociálpszichológus meg arról értekezett, hogy milyen szörnyű, hogy nyílik a társadalmi olló, távolodik egymástól a felső meg az alsó tíz százalék, és különben is, az Orbán-rendszer lélekrombolást visz véghez. Amúgy meg valamiért a hárommillió ember megválasztotta kormány szerinte autokrácia.
Folyamatos az Orbán-rendszer ilyen logikai akrobatamutatványoktól sem mentes becsmérlése a baloldalon, főleg az értelmiség körében. A választók széles tömege támogat egy jobboldali kormányt, de az attól még nem demokrácia, legjobb esetben féldemokrácia, ami félautokrácia, ami hibrid rezsim és más furcsaságok. Úgy látszik, a magyarok diktátort választottak maguknak. Nem tudom, mivel magyarázza a baloldali értelmiség, hogy a nép így tesz, de többnyire népbutítással vagy a buta néppel.
A baloldali elvileg nem kellene hogy elitista legyen, de nagyon az lett, nem csak itthon. Ők úgy demokraták, hogy a demokrácia már elsősorban nem is a választás lehetősége, ugyanis csak bizonyos kimenetű választások tekinthetők „egészségesen” demokratikusnak, ha nekik nem tetsző eredmény születik, akkor a demokrácia hanyatlik, erkölcstelen hatalomlesők pedig opportunista módon az emberek rosszabbik énjét hozzák elő, a bennük lévő félelmet, gyűlölködést, akármit.
A demokrácia nem a nép választási lehetősége, hanem sokadik generációs emberi jogok, életmód, baloldali szemlélet, egyenlőségnövelés. Igazából még választás se kéne hozzá, ha véletlen jól választ a nép, akkor az kirakatnak megteszi.
Szerintem ilyesfajta módon gondolkodnak a baloldali értelmiségiek, akkor is, ha nem mondják ki. Valójában ők a féldemokraták vagy nem demokraták, ők szeretnék lehetőség szerint bármi áron megvalósítani, amit elképzeltek. Csak hát a nép nem elég tökéletes, például önző. A 2022-es választás éjszakáján valamelyik baloldali hírportálnak azt nyilatkozta egy fiatalember az ellenzéki eredményváró helyszínén, hogy valójában a népet kellene lecserélni.
A saját népét, másikra. Nem túl hazafi gondolat.
Mindezt, mondom, egy huszonéves siheder állította, aki nem sokat tud még a világról, és egyelőre inkább csak a szüleiből él. De ő tudja, ő okos, ő tanult, elmondták neki az egyetemen. A baloldal gőgje az elsőéves egyetemisták gőgje, akik hirtelen azt hiszik, mindent tudnak, felnyílt a szemük, megvilágosodtak, és nem értik, hogy mások miért nem értik.
Vagy sajnálkozva megállapítják, mint év eleje tájékán az egyébként általam kedvelt Lányi András, hogy hát a kormány „megvette” a népet a munkahelyteremtéssel, magasabb fizetésekkel és hasonlókkal. De könyörgöm, mi volna egy kormány feladata, ha nem előmozdítani a jobb létet? Egy kormány ilyenkor megveszi a népet, vagy demokrata módon cselekszik, mert azt teszi, amit a nép vár tőle? A baloldali értelmiségi szerint persze mindenkinek demokráciaelméleti problémák miatt kellene aggódnia, és aki nem teszi, az éretlen, suttyó, nem értelmiségi.
A baloldali értelmiség körbenéz, és lerohadó országot lát ott, ahol mindenki más ugyan nehézségekkel küzdő, de prosperáló országot, amiben az ember tud növekedni, előrébb jutni.
De a baloldali értelmiségi szerint nyomorult a lelkivilágunk is (ezzel oldja fel a demokrata autokrácia abszurdumát), az ország szűk levegőjű, el kell menni nyugatra. Szerintem inkább az ő gangjuk a szűk levegőjű, ott, a torony tetején. És a saját bajaikat látják bele a népbe, az országba. Tükröznek. Talán vissza kéne tükrözni.
