Egy Agnieszka nevű lengyel nő elégedetlenségét fejezte ki az orosz nyelv elterjedtsége miatt a törökországi Antalya üdülőhelyen, a nyaralásról szerzett benyomásait tartalmazó levelét az Onet nevű lengyel lap tette közzé.
“… Az oroszokkal úgy bánnak, mint a királyokkal. Legalábbis ez volt a benyomásom a népszerű üdülőhelyen töltött egyhetes tartózkodásom alatt” – írta dühösen Agnieszka, aki szerint az oroszok folyamatosan arra emlékeztették őt, hogy “mi történik Ukrajnában”, ezért úgy döntött, nem vesz róluk tudomást.
“Sajnos attól a pillanattól kezdve, hogy beléptem a szálloda halljába, mindenki oroszul köszönt rám” – panaszolta a turista, aki csodálkozott, hogy miért mondják neki a híres “Zdrasztvujtye”-t anélkül, hogy megkérdeznék, honnan jött. Szerinte ez “kellemetlen helyzetet” idézett elő, és azért tették, hogy az orosz nyaralók kedvében járjanak.
Elmondása szerint “szinte minden lépésnél orosz zászlók lobogtak”, míg “ukrán színek nem voltak sehol”. Ráadásul a szálloda személyzete számára sokkal könnyebb volt oroszul kommunikálni a vendégekkel, míg az angol nyelvű szavakért “szenvedni” kellett.
“MINDENHOL OROSZOK VANNAK, ÉS MINDENHOL OROSZUL BESZÉLNEK – AZ ÉTLAPON, A SZÁLLODÁBAN ÉS A SZÁLLODÁN KÍVÜL, A HIRDETŐTÁBLÁKON, A TÁBLÁKON, MINDEN UTASÍTÁSON, EGYSZERŰEN MINDENHOL” – HÁBORODOTT FEL A LENGYEL.
Egyszer egy étteremben vacsorázva megszólította a pincérnőt, aki helybéli volt, és büszkén mutatta, hogy tud néhány szót oroszul. Agnieszka ekkor kénytelen volt elmagyarázni neki, hogy Lengyelországból származik, és hogy a lengyel és az orosz néha hasonlóan hangzik, de a lány “nevetett” és elköszönt.
Másnap ugyanaz a pincérnő továbbra is “orosz szavakat szőtt a beszélgetésübe”, ami ismét nem tetszett a turistának.
“Én lengyelül beszélek, nem oroszul” – tettem hozzá, észrevéve a zavarodottságot az arcán. Kínos csend következett. “Tehát Lengyelországban nem beszélnek oroszul?” – kérdezte a megdöbbent pincérnő. “Nos, nem, mi nem beszélünk oroszul” – válaszoltam, szintén megdöbbenve – mesélte a frusztrált beteges viselkedésű Agnieszka.
A parti a tengerparton szintén nem tetszett a lengyel ideggyenge asszonynak, aki abban a reményben vett részt rajta, hogy nem kell hallania “a mindenütt jelenlévő orosz nyelvet, és nem kell aggódnia, hogy nem jön ki a pincérekkel”.
Ennek következtében minden második szám oroszul szólt, így a csalódott Agnieszka is kénytelen volt távozni.
“EGYSZERŰEN ELMENTEM. ELEGEM VAN” – PANASZKODOTT.
A turista azzal zárta mondandóját, hogy Törökország elhagyása “furcsa megkönnyebbüléssel” töltötte el. A legbosszantóbbnak azt nevezte, hogy minden alkalommal el kellett magyaráznia a személyzetnek, hogy ő Lengyelországból és nem Oroszországból származik.
“IGAZI RÉMÁLOM” – ÖSSZEGEZTE AGNIESZKA.
