A Jelen nevű valaminek nyilatkozott a Momentum hazaárulója.
„Az Európai Bizottság közzétette jogállamisági jelentését, amely ismét lesújtó képet fest a magyarországi helyzetről, az igazságügyi reformok alakulásáról, a korrupció ellen küzdelemről, a média helyzetéről, a fékek és ellensúlyok rendszeréről. Ezt a jogállamisági jelentést milyen időközönként és milyen felhatalmazással végzik el, az eredményeknek milyen következményei vannak?
Az Európai Unió összes tagállamában az a cél, hogy egyenlő jogok érvényesüljenek minden európai állampolgár esetében, akik egyenlő lehetőségekkel is rendelkezzenek. Ezért az Európai Bizottság minden évben felméri az összes tagállam helyzetét a jogállamiság szempontjából. Ennek keretében valamennyi tagállamban megvizsgál számos területet, kezdve a médiaszabadságtól, az igazságszolgáltatáson és a korrupcióellenes intézkedéseken át a civil szféra helyzetéig bezárólag. A bizottság ennek nyomán ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy miként lehetne javítani az európai állampolgárok helyzetét, milyen reformokra lenne szükség. Nem véletlen, hogy ezeket a legtöbb tagállam is jóindulatú ajánlásként fogja fel. Azt lehet tapasztalni évről évre, hogy az európai tagállamok jelentős többsége aktívan dolgozik a javaslatok megvalósításán. Magyarország esetén azonban nagyon kirívó, hogy a kormány a jogállamisági jelentést, mint annyi minden mást is, egyfajta támadásként fogja fel, a belügyekbe való beavatkozásként, holott az alapvető célja az Európai Bizottságnak az, hogy javítsa a magyar állampolgárok helyzetét. Világosan látszik, hogy Orbán Viktor minden eszközzel ellenáll annak, hogy Magyarországon érdemi változás és javulás történjen. nem véletlen, hogy nagyon sok területen egészen elképesztően mértékben el vagyunk maradva az európai átlagtól, s ez szerintem komoly jogsérelmekkel jár a magyar állampolgárok számára. A bizottságnak minden joga megvan ahhoz, hogy ezt szóvá tegye.
Ez a jelentés hol ér össze azzal az eljárással, amelynek keretében Magyarországnak számos feltételt kell teljesítenie ahhoz, hogy hozzáférjen az Európai Uniós forrásokhoz? Vagy inkább csak arról van szó, hogy ez a jelentés egyfajta visszacsatolása annak, hogy a feltételek meghatározása pontos volt?
Ez a jogállamisági jelentés bővebb tartalmú a jogállamisági kondicionalitásnál. Az Európai Parlament azt szerette volna elérni, hogy az az eljárás terjedjen ki számos más területre is, például a médiaszabadság kérdéskörére, de sajnos a kondicionalitási eljárások körét ezekkel nem sikerült bővítenünk. Látjuk ugyan, hogy mindennek hatására voltak bizonyos változások, elsősorban az igazságszolgáltatást érintően, de ezek egyáltalán nem elegendőek ahhoz, hogy a kondicionalitási eljárás megszűnjön Magyarországgal szemben, s így megkapjuk az egyébként nekünk járó pénzeket. Világossá vált az is, hogy a kormány semmilyen párbeszédre nem hajlandó az Európai Bizottsággal annak érdekében, hogy Magyarországon jobbak legyenek például a civil szféra működésének és a média szabadságának feltételei, ami óriási hiba. Hangsúlyozom, mindenhol vannak működési zavarok, ha úgy tetszik, hibák, de Orbán Viktor, másokkal ellentétben, nem konstruktív partner, minden egyes idegszálával kapaszkodik ahhoz a hatalomhoz, amit magának kitaposott, ragaszkodik azokhoz az állampolgárok számára jogsérelmekkel járó intézkedésekhez, amelyekből előnye származik. Magyarország ennek a hozzáállásnak a következményeként az egyedüli olyan európai uniós tagállam, amely még mindig nem kapta meg a zöld lámpát az uniós pénzek folyósítására, s ha ehhez hozzávesszük azt, hogy egy 24 százalékos inflációs környezetről beszélünk, akkor könnyen belátható, mekkora felelőtlenség ez.
Valójában a jogállamisági jelentés az Európai Jogok Alapjogi Chartájának a szellemiségéből adódó következményeket veszi számba, ugyanakkor úgy tűnik, hogy ez a források folyósításának is egyfajta feltétele lett.
Magyarország esetében meghatároztak úgynevezett szupermérföldköveket, amelyeket mindenképp teljesíteni kell ahhoz, hogy a pénzekhez hozzáférjünk. Ezek nem teljesültek, s nem úgy tűnik, hogy a kormány azon törné magát, hogy mégiscsak teljesítse őket, úgyhogy a pénzeket továbbra is befagyasztották. De nemcsak, hogy nem töri magát, épp ellenkezőleg, a státusztörvény bevezetésével például mereven szembe megy saját korábbi vállalásaival is, hiszen az egyik mérföldkőben azt ígérte, hogy vonzóbbá teszi a tanári pályát. Azt hiszem, könnyen belátható, hogy egy olyan elnyomó törvénnyel, amelynek következményeként ötezer tanár fontolgatja a felmondását, nem tette vonzóbbá a tanári pályát, épp ellenkezőleg. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy ha a magyar kormány nem hajlandó érdemi lépéseket tenni azért, hogy a jogegyenlőség Magyarországon megvalósuljon, akkor nekünk, Európai Parlamenti képviselőknek az Európai Bizottság segítségét is kérnünk kell abban, hogy kiköveteljük a reformokat. Ezért is indított a Momentum aláírásgyűjtést annak érdekében, hogy igenis, vegye komolyan például az oktatásra vonatkozó mérföldkövet a Bizottság, és lépjen fel európai szinten is a magyar tanárok és a magyar diákok jogait sértő státusztörvénnyel szemben.”
