Mint ismeretes, Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde után bekérették a pozsonyi magyar nagykövetet. Azt kifogásolják, hogy a magyar miniszterelnök Szlovákia kapcsán „elszakított országrészről” beszélt. Erről kérdezte a Körkép.sk újságírója Mede Ferencet, felvidéki magyar vállalkozót, tudományos és kulturális szponzort.
– Vajon mi zavarja a szlovákokat abban a kifejezésben, hogy „elszakított területek”?
– Saját torz történelemképük. Az elmúlt bő 100 évben legalább 3-4 féleképpen oktatták nekik a “történelmüket”.
– Melyek voltak ezek?
– Voltak cseh ősapa csehszlovák gyermekei, lettek tisztafajú árja félgermánok, majd szorgos ezeréves karámépítő munkásméhészek, s mára már lassan kinőjék a holvolt-másholvolt nagymorva szuperállam kereteit is. Mivel egyik sem fedi a valóságot, ez súlyos meghasonuláshoz vezetett, akárcsak a Trianont elfogadó, azt jogosnak vélő magyaroknál. De lássuk, hogy történelmileg miként alakult ez: a csehszlovák állam megalakulásában a szlovákoknak (akkoriban tótoknak) gyakorlatilag semmilyen szerep nem jutott.
Nagyhatalmi döntéssel, bármiféle népszavazás nélkül elszakították őket (és minket is) a Magyar Királyságtól és Csehországhoz csatolták. Majd 1938-ban Hitler elszakította őket onnan és létrehozta saját kis bábállamát, melyet később meg nem történté “varázsoltak”. Ezután Benesék, Kárpátalja kivételével – cserébe a magyarok irthatóságáért – visszaszakították Csehszlovákiába, hogy aztán 1992-ben, a német iparoligarchia nyomására onnan is leszakadjon és ezzel a csehországi német ipartest kimaradjon egy leendő katonai ütközőzónából.
– Mit gondol arról, hogy a Monarchia utódállamaként tekintenek magukra a szlovákok?
– Ezzel magyarázzák (!) saját jövőtlen, rabláson alapuló államképük értelmét és jogosultságát. Súlyos karma ez annak a több mint 200 máig feltáratlan, feltételezetten több tízezer magyar holttestét rejtő tömegsír “fényében” (lásd Vésey Kovács videóriportját Dunajszky Gézával), melyek jórészt már nem háborús időben keletkeztek, tehát el nem évülő, emberiesség elleni bűntettnek számítanak.
Ennek tükrében Orbán Viktor szavai csak lágy és steril szúnyogcsípésként értelmezhetőek, és teljes mértékben utódállam-barátok. Azt is mondhatnám, látszólag eltérve a témától, hogy Viktor belpolitikai szavazattesztelési algoritmusának része a tusványosi beszéd és annak visszahangjai, külhoni visszhangjai lényegtelenek, avagy legfeljebb parasztvakításként értelmezhetőek. Mindemellett látni kell, hogy a Felvidék parlamenti választási hajrában van, és ez egy “hálás” téma nekik is, a lényegi problémákat kerülendő. Gumicsont.
– Mi az oka annak, hogy a szlovákok minden mögött „revíziót” látnak?
– Erről a kamasz Móricka jut az eszembe, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe.
– Mit kéne tenniük ön szerint?
Fel kéne már nőniük és nemzetként viselkedniük. Csakhogy ennek olyan alapfeltételei hiányoznak, mint érettség, megalapozott történelmi tudat, nagyvonalúság és nem utolsó sorban emberség. Ahol az „ugyanmárnemérvényes” Benes-dekrétumok alapján csak az elmúlt 20 évben közel 300 ezer hektár földterületet vettek el “utólagosan” magyaroktól azért, mert magyarok, ott ez a “természetes”.
– Fogós kérdés, de hogyan lehetne rendezni a magyar-szlovák viszonyt?
– Egybites válasz: jelenleg sehogy. Nyolcbites válasz: teljes revízióval. AI-válasz: egy valós magyar műveltség példaerejű alkalmazásával. Na ez a kihívás, nem Orbán Viktor sálváltásai.
