A liberális megmondóember, Fodor Gábor az Indexnek okoskodott.
„Érdekes kontextusba helyezte viszont az elhangzottakat az egy nappal később megtörtént spanyol választás, ahol a jobboldali Néppárt nyert ugyan, de a magyar kormánypárt partnerének számító VOX gyenge szereplése miatt úgy néz ki, hogy kormányt nem fog tudni alakítani. Mi köze egymáshoz a két eseménynek? Nos, az a gondolkodásmód, amit a magyar miniszterelnök képvisel, nincs egyedül a világban. Amit szuverenista felfogásnak nevezünk, az lényegében azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalom választott birtokosai úgy gondolják, hogy döntéseiket sem más államok, sem más, választáson meg nem méretődött egyének és testületek nem bírálhatják felül. (Ez okoz jelenleg is konfliktusokat Lengyelországtól kezdve Izraelen át egészen az Egyesült Államokig.) A Fidesz elnöke erről a problémáról beszélt, amikor azt vázolta, hogy szerinte Nagy-Britanniának az Európai Unióból történő kiválásával megbomlott a szuverenisták és a föderalisták között kialakult egyensúly az európai politikában. Álláspontja szerint addig a britek és a visegrádi országok képviselték ezt a felfogást, majd a brexit után nem sokkal a V4-ek is szétestek. Maradtunk mi és a lengyelek, akiknél szeptemberben választások lesznek, és egyébként is homlokegyenest ellenkező az álláspontja a két kormánynak a jelenlegi atlanti politika fundamentumát jelentő orosz–ukrán háború kérdésében. Tehát a magyar kormányfő is tisztában van az elszigeteltségünkkel, amely mindig komoly veszélyforrást jelent egy ország számára a nemzetközi politikai porondon. Ezért várja mindig a hazai jobboldali sajtó is felfokozott lelkesedéssel a konzervatív áttörést a nyugati világ országaiban, de ez valahogy hosszú ideje nem következik be.
Így történt ez Svédország esetében is, ahol nyert a jobboldal, és kormányt alakított, majd most ott tartunk, hogy a barátság jegyében hazánk hosszú ideje nem hajlandó dönteni az északiak NATO-csatlakozási kérelméről. Törökországgal együtt blokkoljuk a svéd népakarat megvalósulását. Egy korábbi írásomban már utaltam rá, hogy nyilván egy átfogóbb alku részeként jelenik meg ez az ügy a magyar miniszterelnök fejében, de szerintem ennek hosszabb távon több lesz a kára, mint a haszna. Egy ország népe és vezetői egyértelműen akarják a tagságot, a mi védelmünket is biztosító NATO erősebb lesz a skandináv ország felvételével, mi pedig a sértődöttségen kívül nem tudunk indokot felhozni az akadályozásra.
Olaszországban szintén győzött a Giorgia Meloni vezette konzervatív tábor, majd gyorsan kiderült, hogy sem a visszatartott uniós pénzek ügyében, sem a migráció kérdésében nem számíthatunk a déli országra.
Az Amerikai Egyesült Államokban elmaradt a republikánus áttörés, helyette szerény sikert könyvelhettek csak el a Fidesz politikai partnerei. Ráadásul az amerikai politikában sem történt érdemi változás azután, hogy nagy nehezen átvették a képviselőház vezetését a demokratáktól a konzervatívok. Franciaországban nem sikerült legyőzni Emmanuel Macront és pártját, most pedig a spanyol választásokhoz fűztek itthon komoly reményeket. A siker tehát általában elmarad, vagy ha bekövetkezik, akkor kiderül, hogy a Fidesz nem tud számítani a nyertesekre.”
