2024. február 28. - Elemér
EUR : 389.02
USD : 358.44
Időjárás ikon15°10°

Robert C. Castel: A fősodor színeváltozásai

A fősodrú média manapság ott áll, ahol én parkoltam hónapokkal a Nagy Tavaszias Ellentámadás megkezdése előtt.

Akkor még az egyetlen publikálható narratíva a totális ukrán győzelemről szólt. Mára már a nagy médiaorgánumok robotosai egymás sarkát taposva mutatnak rá az ukrán ellentámadás kudarcaira és a siker reménytelenségére. A korábban doktriner elkötelezettséget mutató »szakértők« is focicsatárokat megszégyenítő agilitással váltottak irányt.

Mi történt? Hogyan változott meg ilyen hirtelen az obligát narratíva? Tkp. semmi sem történt. Ahogy arról az utóbbi harminc év egymást követő elnöki Nemzetbiztonsági Stratégiai Jelentéseiből bárki meggyőződhetett, Ukrajna sohasem volt fontos az USA számára.

Köztudomású, hogy az amerikai belpolitika pályáján a legfontosabb ingatlanok azok, ahol a mindkét fél számára megnyerhető »függetlenek« parkolnak.

A háború kitörésekor Ukrajna azon konszenzuális ügyek közé tartozott, ahol minimális ráfordítással lehetett »centrista« és »független« támogatókat halászni. És persze zsíros költségvetési csomagokat megszavaztatni. A sikernek mindig sok bábája van, a kudarc azonban árva gyerek.

Mivel a novemberi herszoni győzelem után semmi pozitívat nem lehet felmutatni, az ukrán ügy az elnökválasztás előestéjén kínos politikai ballaszttá vált. Az aranyhidat pedig, amin a Biden-adminisztráció kifarolhat ebből az egyre kellemetlenebb fiaskóból, most tákoljak össze. Méghozzá ugyanazokból a hulladékanyagokból, mint az előző narratívát.

A »szabad és független« sajtó vezércikkeiből, a »szakértők« szakértéseiből és az új média digitális fogdmegjeinek a Twitter-nyekkenéseiből.

A zsoldosok évszázada ez, de a Wagner és a Blackwater csak hátul kullognak a sorban. A főállású »mértékadók« elvtelen zsoldoslelkűséghez képest Prigozsin martalócai csillogó szemű idealisták.”

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató