Vízgereblyézés. Így becsmérelték a közmunkások ténykedését balliberális politikusok és sajtótalpasaik 2010 után. Azt sugallták, mintha a munkájuk felesleges, haszontalan lenne.
Most nekem is ez a szó, a vízgereblyézés jutott eszembe – a Political Capitalről (PC). Lapunk és a Mandiner a napokban kicsit megbirizgálta azt a húszezer oldalnyi papírhalmot, amelyet – tanácsadás, tanulmányírás és egyebek címén – Somogyi Zoltán és Szabados Krisztián egykori cége termelt 2006 és 2009 között a Gyurcsány-kormánynak. Mentségükre legyen mondva: a papírokon valóban találhatók betűk, sőt még mondatok is.
Ám értelme, mélysége, haszna az egésznek nagyjából annyi, mint Szabó Tímea bármelyik parlamenti hőbörgésének. Nulla.
Egyik korabeli szakértői anyaguk például „kikutatta”, hogy a honi antiglobalista mozgalmak, mint amilyen a Védegylet vagy a Lehet Más a Politika minden bizonnyal nem fog kukákat borogatni, kirakatokat betörni. E korszakalkotó fölfedezésre úgy jutottak, hogy mélyinterjúkat készítettek mindenféle antiglobalistákkal, és Hercule Poirot rafináltságú kérdésekkel sarokba szorították őket. Igen, elbeszélgettek a potenciális randalírozókkal, óhajtanak-e randalírozni, s ha nem, akkor mettől meddig nem. Hogy rendkívül mély, komoly és tudományosan megalapozott kutatásról van szó, jelzi: az interjúalanyok egy részének nevét, elérhetőségeit és telefonszámát a Kuruc.infóról csipegették össze. (A magam részéről azon sem lepődnék meg, ha híre kelne, valamelyik PC-s szerkeszti az oldalt. Lám, a hungarista Bácsfi Diana papájáról is hamar kiderült, hogy a gyurcsányi szolgálatoknál brusztolt.)
A tudós csapat napirendkutatással és jóslással is foglalkozott; ahhoz is fenemód értettek. Lapozgatták az újságokat, kijegyzetelték az internetet (különösen a Kurucot), aztán az egészről jelentést tettek a Nemzetbiztonsági Hivatalnak. Ott ugyanis nincsen megfelelő személyzet a lapszemlézésre. Továbbá kéthetes politikai előrejelzéseket készítettek. Megtippelték, mi lesz. Tétre, helyre, befutóra. Illetve titkos jeleket kutattak arra nézvést, készülődik-e támadás az ország potentátjai ellen. Nem kizárt, hogy Szilvásy György akkori titokminiszter testvérének a Kormányzati Jósdájával is összeszövetkeztek a pontosabb jövendőmondáshoz. Együtt vagy sem, végül is mindahányan kikutatták, hogy a fasisztaveszély óriási, és egyre csak fokozódik.
És milyen igazuk lett! Szilvásy György lábtörlőjét például brutálisan fölgyújtották. Maga Fletó is annyira tartott a szélsőjobboldali és/vagy szlovák terroristák támadásától, hogy kisgyermekek fedezékében ünnepelte március 15-ét.
Ilyen és ehhez hasonló tudományos ismeretekkel látta el a Political Capital Gyurcsányékat, és mindez igazán nem került sokba az adófizetőknek, mindössze 432 millió forintjukba. A hülyének is megéri. A húszezer oldalnyi papírhalom legértékesebb része föltehetőleg maga a papír – azzal például origamizni is lehet. Tán Gyurcsány is jobban járt volna, ha azzal a sok papírral inkább fölfűti az Apró-villa jakuzziját. Esetleg vizet gereblyéz vele. S hogy miért érdekes mindez? Mert ma ugyanez a Political Capital áskálódik leglelkesebben a szuverenitásvédelmi törvényünk ellen. Az immár Krekó Péter kezében lévő csipet csapat szerint nem fenyegeti a függetlenségünket, ha mindenféle, külföldről földollárosított ügynöklerakatok ármánykodnak a honi közéletben. Olyasfélék, mint például ők. Ki nem találnák, de olyan úriemberektől kapják a betevőre valót, mint a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok, illetve a CIA-hoz köthető National Endowment for Democracy.
Fáj nekik a szuverenitásvédelmi törvény? Akkor jól sikerült.
