A koncepciós perek során hazaárulással és valutaüzérkedés vádjában találták bűnösnek a magyar katolikus egyház vezetőjét.
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1949. február 3-án kezdődött a Mindszenty-per, melynek eredményeként február 8-án ítélte életfogytiglani börtönbüntetésre a kommunista népbíróság Mindszenty József hercegprímást, akit a koncepciós perek során hazaárulással és valutaüzérkedés vádjában találták bűnösnek.
A Mindszenty-per a katolikus egyház és hívek megfélemlítésére indított koncepciós per volt. Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek a náci és a kommunista zsarnoksággal szembeni ellenállás megtestesítőjeként a legalkalmasabb volt arra, hogy az ellene – koholt vádak alapján – indított perben a hazai egyház- és keresztény vallás ellenes csoport a magyarországi katolikus híveket megossza, megfélemlítse, és szétzilálja az egyházat.
Mindszentyt 1948. december 26-án este az esztergomi prímási palotában ÁVH-tisztek letartóztatták, a bíborost a fővárosba, az Andrássy út 60. alatti ÁVH-központba vitték, majd annak pincéjében hat héten át embertelen körülmények között tartották fogva.
Testi-lelki kínzásokkal akarták vele elfogadtatni a Kádár János, akkor még belügyminiszter által közzétett (előre megfogalmazott) nyomozási eredményt.
A vádak a következők voltak: „a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés”, „hűtlenség (vagyis kémkedés)”, „valutaüzérkedés”, amelyeket a bíboros végül a „terhelő adatok súlya alatt beismert”. Testi és lelki kínzásának irányítója Décsi Gyula államvédelmi alezredes volt.
1949. februárjában a Budapesti Népbíróság különtanácsa és az akkori népügyész, Alapy Gyula Olti Vilmos elnökletével tárgyalta az ügyet. A népbíróság eljárása során bűnösnek találta Mindszenty Józsefet, és 1949. február 8-án kimondott ítéletében életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki rá.
Bár a kirakatperben hozott ítéletet nemzetközi felháborodás és az eljárás résztvevőinek kiátkozása követte, sem XII. Pius fellépése, sem a világ nagyvárosaiban lezajlott tüntetéssorozat nem eredményezett változást a bíboros ügyében.
A hercegprímás ezután hét évet töltött az ÁVO fogságában, börtöncelláját pedig 1955-től baranyai, majd nógrádi házi őrizet váltotta fel. Mindszenty József számára a szabadságot az 1956. október 23-án kirobbanó forradalom hozta el, ezután ugyanis Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy jóvoltából Budapestre mehetett. Ám az ottani események hamarosan újabb üldöztetést hoztak el az életében.
Másodfokú tárgyalását 1949. július 6-án, a Népbíróságok Országos Tanácsa Jankó Péter elnökletével tartotta. Ítéletét ekkor fegyházbüntetésre változtatták, így Mindszenty magánzárkába került a budapesti Conti utcai börtönbe. Ezután az úgynevezett Gyűjtőfogházban raboskodott hat éven át. 1955-től különböző kényszerlakhelyen, Püspökszentlászlón, Felsőpetényben tartották fogva, ÁVH-őrizetben.
1956. október 30-án éjjel a szabadságharcosok kiszabadították; a rétsági páncélosok Pálinkás-Pallavicini őrnagy vezetésével szállították Budapestre.
Ezután Nagy Imre kormánya hivatalosan rehabilitálta. 1956. november 4-e reggelétől (egyedüli befogadottként) az USA-nagykövetség lakója volt, mígnem 1962-ben a szovjetek hazai bábkormánya ismét bűnösnek nyilvánította, és „fogságból való szökés és ellenforradalmi cselekmények” miatt újabb pert indítottak ellene.
Az Egyesült Államok kormányának hivatalos álláspontja az volt, hogy Mindszenty ügyébe nem avatkoznak bele, mert szerintük az szigorúan a magyar kormányra és a Vatikánra tartozik, az amerikai követség pusztán menedéket nyújt neki. A követség kezdetben arra is felkészült, hogy a magyar hatóságok erőszakkal behatolnak az épületbe és kihozzák Mindszentyt; Washington utasítása szerint ilyen esetben nem lett volna szabad ellenállni.
A védelem ellenére ez a státusz újabb bezártságot jelentett számára, hiszen végig kontroll alatt állt, személyes egyházi és világi levelezését szigorúan korlátozták. Rendszeresen leveleket írt viszont az aktuális amerikai elnöknek, és ezekre időnként választ is kapott.
1967-ben újra napirendre került a „Mindszenty-kérdés”. A magyar vezetők célja az volt, hogy a bíborost a pápa mentse fel esztergomi érseki funkciója alól, mielőtt távozik az országból. Mindszenty távozására az első lehetőség már 1958-ban, XII. Piusz pápa halála után látszott megnyílni, amikor az Apostoli Szentszék Rómába hívta a bíborost a pápaválasztásra. Washingtonban úgy döntöttek, hogy ha a magyar állam kiengedi Mindszentyt, garanciát vállalnak arra, hogy a bíboros visszavonul a politikától.
1971. április 16-án a Szentszék és a magyar állam közötti diplomáciai kapcsolat feléledésének jeleként VI. Pál pápa személyesen fogadta Péter János magyar külügyminisztert. Ez volt az első alkalom, hogy kommunista kormány hivatalban lévő tagja látogatást tehetett a pápánál.
A tárgyalások eredményeképpen, az Apostoli Szentszék és a Magyar Népköztársaság megállapodásának megfelelően Mindszenty 1971. szeptember 28-án – szándéka ellenére, de a pápának fogadott engedelmesség okán – elhagyta Magyarországot.
„Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Isten fiatal. Övé a jövő.”
