Magyarországon egy középiskolás kihívja Orbánt – ez a címe annak dokumentumfilmnek, amelyet a francia–német ARTE tévécsatorna készített, Pankotai Lili főszereplésével.
A harmincperces filmben drámaian mutatják be Pankotai életét. A trágárkodó, nagyszájú tinilány a felvételen nehéz sorsú tizenkilenc évesként szerepel, aki kényszerből hagyta el Pécset, és jött a fővárosba, ahol rendszeres résztvevője és szervezője a tanártüntetéseknek.
A francia–német csatornán bemutatott filmben az alkotók azt sugallják, a fiatal diáklányt elüldözték otthonából, és Budapestre kellett költöznie:
Kicsit olyan volt, mint egy koraszülés, kirántottak a magzatból és előbb kellett elhagynom az otthonomat
– vall "őszintén", majd arról panaszkodik, nem ismerte a várost, nem tudta használni a tömegközlekedést sem.
A film nézőit azonban hamar meg is nyugtatják: a kezdeti nehézségek szerencsére nem törték meg és folytatta a küzdelmet egy „jobb oktatásért”.
Pankotai aztán arról panaszkodik a film készítőinek, hogy a tüntetések miatt rivaldafénybe került az élete,
sok hideget kap, amit nem könnyű elbírnia, szerinte a rendszerhez tartozik az is, amikor fenyegető üzeneteket küldenek neki.
Kiderült róla az is, hogy rettentő lámpalázas, és hogy szereti a sört.
A filmnek számos "csúcspontja" van, ezek egyike, amikor Pankotai Lili azt a paradicsomot eszi, amit az édesanyja termesztett messzi otthonában. Szintén könnyfakasztó pillanatokat hoz a film lezárása, melynek során egy tanártüntetést követhetnek végig a nézők, melynek végén a Dés László, Geszti Péter, és Grecsó Krisztián által átdolgozott A Pál utcai fiúk című zenés játék legismertebb dalát éneklik a résztvevők, a fiatal diáklány pedig elérzékenyül.
