Dan Alexe szerint a román nyelv rokona az albánnak, a román nép pedig a Balkán félszigeten alakult ki, a mai Bulgária és Észak-Macedónia vidékein.
A román értelmiségi körökben közismert Dan Alexe író, nyelvész és filmrendező 2022-ben, a Humanitas Kiadónál megjelent Babel: La început a fost cuvântul (Bábel: kezdetben volt a szó) című kötetében arra a megállapításra jutott a román és az albán nyelv összehasonlító elemzése kapcsán, hogy rokon nyelvekről van szó, azonban utóbbi megrekedt a latinizáció kezdetlegesebb, részleges állapotában. A szerző nem próbált meg magyarázatot adni a két nyelv genézisére, s arra a látszólagos ellentmondásra, hogy az albán aktuális elterjedési területe sokkal hosszabb ideig állt római uralom alatt, mint az, amelyen jelenleg a románt beszélik.
Erre a feladatra Alexe legújabb, De-a dacii și romanii: o introducere în istoria limbii și etnogenezei românilor (Dákok és rómiaiak: bevezetés a románok etnogenézisébe és nyelvének történetébe) című könyvében vállalkozik. Elméletét összehasonlító nyelvészeti kutatásaira alapozza, melyek a román, az albán és a bolgár-macedón szoros szintaktikus, strukturális és tipológiai rokonságát mutatják.
„A románnak az albánnal és a macedo-bolgárral való strukturális azonossága nem lehet a véletlen gyümölcse”
– állapítja meg a szerző.
Véleménye szerint ez az azokat beszélő népek huzamosabb idejű együttélésének a bizonyítéka, aminek a színhelye csakis a Balkán-félsziget központi része lehetett. Ezt arra alapozza, hogy a Nyugat-Balkánon beszélt horvát és szlovén egyáltalán nem mutat a románra és az albánra visszavezethető hatásokat.
Dan Alexe szerint semmiféle tudományos alapja nincs annak, hogy a román nyelv egyes szavait (barză, varză, viezure, brânză, baltă, brad, codru, copil, pârâu, vatră stb.), ahogy generációk sorának tanították, dák eredetűnek tartsuk.
Ennek a fő oka az, hogy a dák nyelv ismeretlen, arról nem is beszélve, hogy a dák eredetűnek tartott szavak egy része, szinte azonos alakban megtalálható az albánban is.
Alexe szerint puszta spekuláció annak a feltételezése, hogy a dákok egy közös nyelvet beszélő nép lett volna, sokkal nagyobb a valószínűsége egy többnyelvű, esetleg eltérő eredetű törzsszövetségnek. A régmúltban a normalitást, a megszokottat a nyelvi sokszínűség jelentette, hangsúlyozza, főleg egy olyan, nehezen átjárható hegyláncok szabdalta vidéken, amilyen a jelenlegi Románia területe volt mintegy két évezreddel korábban.
A hivatalosnak tekinthető román történetírás kontinuitás elmélete értelmében a román nyelv és a román nép a mai Románia területén alakult ki Kr. u. 106 és 271 között, amikor a jelenkori Erdély, a Bánság és Olténia Dacia néven a Római Birodalom provinciája volt. A román történészek szinte egyöntetű véleménye szerint ez idő alatt a dákok keveredtek a betelepülő, különféle nemzetiségű római polgárokkal, s ebből a keveredésből született meg a román nép és a román nyelv.
(maszol.ro)
