Az ügyvéd a szervezők és a tulajdonos helyében is megpróbálkozna a bírói úttal.
Mint ismert, a brüsszeli polgármester végzést adott ki a Nemzeti Konzervativizmus Konferencia betiltására, amelyre többek közt Orbán Viktor miniszterelnök is hivatalos.
A rendőrség blokád alá vette a rendezvényt. Beszámolók szerint a karhatalom
senkit nem engedett be az eseményre, aki pedig elhagyta a helyszínt, nem térhetett vissza.
A történtekről Schiffer András ügyvédet kérdezte a Mandiner.
„Függetlenül attól, ami most Brüsszelben vagy a nyugat-európai államokban történik, Magyarországon tényleg vannak komoly jogállamisági problémák, hiányosságok. De ami a konkrét ügyet illeti, megjegyezném, hogy annak idején, a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet ügyvivőjeként folyamatosan foglalkoztam hazai gyülekezési jogi anomáliákkal” – idézte fel Schiffer András a brüsszeli botrány kapcsán.
Majd ismertette, hogy „ennek kapcsán 2007-ben jómagam terjesztettem az Alkotmánybíróság elé azt az indítványt, mely alapján megszületett a 4/2007-es alkotmánybírósági határozat, ami Budapest – vagy ahogy akkoriban az SZDSZ-esek nevezték, a szabadság városa – főpolgármesterének rendeletét semmisítette meg”.
Az ügyvéd emlékeztetett hogy „Demszky főpolgármester akkor úgy gondolta, hogy egy fővárosi rendelettel nemcsak a traktortáblákat helyezik ki, hogy a gazdák kedvét elvegyék a tüntetésektől, hanem helyhatósági engedélyhez kötik, hogy lehet-e erősítőt használni egy köztéri tüntetésen. Ezt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, nagyon helyesen” – hangzott el.
Majd azzal folytatta, hogy „Magyarországon a gyülekezési jog szabályozása Németh Miklós kormányzása, azaz 1989 eleje óta változatlan a főbb elemeket illetően. Az új, 2018-as gyülekezési törvény is bár bővebb, mint a ’89-es, felfogásában,
a szabályozási megoldásokban töretlenül követi a rendszerváltó gyülekezési jogi hagyományt”.
Magyarországon négy alapelv sérthetetlen
Schiffer ezután hangsúlyozta, négy alapelv Magyarországon sérthetetlen a gyülekezési jogban. „Az egyik ilyen, melyet egy szólásszabadság-ügy kapcsán a Sólyom-bíróság a 30/1992-es AB-határozatban kimondott, hogy a szabad véleményt az alkotmány, annak igazság- és értéktartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítást, illetve a gyülekezést, – hiszen ezt más politikai szabadságjogokra is interpretálta az Alkotmánybíróság –, az alkotmányos védelem annak igazság- és értéktartalma nélkül megilleti. Függetlenül attól, hogy az szélsőjobboldali, kommunista, anarchista, kereszténydemokrata vagy liberális, legyen bármilyen célja akár egy politikai szólásnak vagy a gyülekezésnek – mert a gyülekezés egy kollektív szabadságjog, a szólással szemben –
Magyarországon alkotmányosan védett Sólyom Lászlóék munkájának köszönhetően”
– húzta alá.
Majd leszögezte, hogy „Magyarországon elképzelhetetlen a kommunizmus összeomlása óta, hogy
azért tiltsanak be egy tüntetést vagy korlátozzának egy politikai szólást, mert azok céljaival nem ért egyet a hatóság.
Továbbá, Magyarországon a gyülekezések tekintetében – lásd az általam idézett 4/2007-es alkotmánybírósági határozatot – polgármestereknek nem osztottak lapot. A betiltásról a rendőrhatóság dönthet szűk körben, de Magyarországon adott a bírói felülvizsgálat. Ez volt az oka, hogy Demszkyék szabadságkorlátozó rendelete elcsúszott az Alkotmánybíróságon 2007 februárjában, a 2006-os őszi tüntetések és a rendőrterror után, amikor túlmozgásos volt az MSZP-SZDSZ gyülekezési ügyben” – magyarázta.
„’89 előtt a hatalom akarta megmondani, hogy mely véleménynek van helye az utcán”
Itt megjegyezte, hogy az egy alkotmányos alaptétel volt az 1989-es jogállami forradalom idején, hogy alapvető jogot csak törvénnyel lehet szabályozni. Ez azt jelenti, hogy alsóbb szintű jogszabály nem érintheti alapvető jog gyakorlását. „Ez meghatározó pillanat volt a rendszerváltás idején, hiszen a Kádár-rendszerben, egy totalitárius diktatúrában még származtatott jogalkotási jogkörrel rendelkező szervezetek – rendőrkapitányságok vagy a szakszervezetek – szabályozhatták az alapvető jogok gyakorlását”.
Schiffer András ezután a negyedik alaptételt is ismertette. Elhangzott, hogy
Magyarországon a gyülekezési jogot törvény kizárólag csak a közterületen szabályozza.
Arról, hogy magánterületen össze lehet-e hívni egy koncertet vagy gyűlést, arról a tulajdonos dönt. Nyilvánvalóan, ha magánterületen történik bűncselekmény, akkor a rendőrhatóságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is közbelépni. Itt ismét csak a Sólyom-bíróság határozatát tudom idézni: büntetőjog akkor hívható fel egy politikai szabadságjog – így nemcsak a szólás- hanem a gyülekezési szabadság – korlátjaként ha erőszak nyilvánvaló és közvetlen veszélye sejlik fel. Sólyom László ezt a tételt az 1910-es évek amerikai legfelsőbb bírósági gyakorlatából emelte át” – sorolta.
Az állam kizárólag objektív mérce szerint húzhatja meg egy politikai szabadságjog határait egy jogállamban.
Ez volt az egész rendszerváltó fordulat lényege 1989-ben. Hiszen előtte a hatalom úgy gondolta, majd megmondja, mely véleménynek van helye az utcán, és melyeknek nincs. 2002 után az MSZP-SZDSZ nagyon szerette volna feltörni ezt a sólyomi-tételt, és a szólásszabadságot úgymond a gyűlöletbeszéd elleni fellépés kapcsán, illetve a gyülekezési szabadságot fenntartani bizonyos nézetek számára. De kétharmad hiányában ezek a kísérletek elbuktak” – hangsúlyozta.
Alapvető jogállamisági problémákat vetnek fel a történtek
Ezek után az ügyvéd rámutatott arra, hogy az, hogy „egy európai demokráciában nem objektív korlátját állítják a gyülekezési szabadságnak, hanem a hatalom szubjektív mérlegelése alapján mondják meg, hogy egy rendezvényt meg lehet-e tartani vagy sem,
ez egy olyan alapvető jogállamisági probléma, ami Magyarországon fel sem merült az elmúlt 35 esztendőben”.
Elképzelhetetlen és tarthatatlan az, hogy magánterületeken tartott rendezvényeket a hatóság betiltani próbál.
De abszurd az is, hogy polgármesteri hatáskör van a gyülekezési határainak a megvonásánál, és az is, hogy nincs azonnali bírói jogorvoslatra lehetőség. Azt gondolom, hogy azok a politikai erők, akik erre bátorították a polgármestert,
minden jogukat elveszítették ahhoz, hogy jogállamiság kérdésében véleményt nyilvánítsanak”
– jegyezte meg.
Schiffer szerint helyes lépés volt, hogy Alexander De Croo belga miniszterelnök elítélte a polgármester döntését.
„Ami Belgiumban történt, az a jogállamiságnak a rendszerszintű sérelme. Az, hogy magánterületen, egy polgármester szubjektíve, a gyülekezés tartalmára tekintettel korlátozhatja a gyülekezési jogot, ez a belga jogállamiság rendszerszintű problémája,
Magyarországon 35 éve ilyenre nem volt példa”
– mondta el.
Hozzátette, hogy „bár a rendőrség részéről voltak 2002 és 2010 között próbálkozások, hasonló korlátozására a gyülekezési szabadságnak, 2010 óta a gyülekezési jog tekintetében a Pintér Sándor felügyelte rendőrség – talán az egy évvel ezelőtti Karmelita előtti kordonbontást leszámítva – példamutatóan jár el . Nekem ugyanez volt az álláspontom akkor is, mikor TASZ-ügyvivőként védtem a gyülekezési szabadságot 2006-ban és 2007-ben”.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága most bizonyíthatna
Schiffer András gondolatait azzal zárta, hogy bár a belga jogot nem ismeri, de „elképedve szemléli”, hogy mire van lehetőség Belgiumban.
„A szervezők, az érintettek, és a helyszín tulajdonosának helyében már csak azért is megpróbálnék minden bírói utat igénybe venni, mert érdemes lenne még egy esélyt adni az Emberi Jogok Európai Bíróságának, hogy bebizonyítsa,
nem kizárólag a progresszíveknek vannak Európában emberi jogaik„
– hangoztatta.
„Mikor a Covid alatt elképesztő méretekben korlátozták az európaiak szabadságjogait, akkor azt a Bíróság bávatagon nézte. Most kíváncsi lennék, hogy
visszatér-e eredeti szerepköréhez a strasbourgi bíróság.
Viszont ahhoz, hogy a bíróság el tudjon járni, nemzeti joghatóságon belül kell a bírói utat megpróbálni” – szögezte le az ügyvéd.
(Mandiner)
