„»2022. február 24-e óta ismét háború van Európában, s ez nem kis államok belháborúja, mely könnyen lokalizálható: itt nagyhatalmak állnak egymással szemben ismét, tehát fennáll újra a veszélye az eszkalálódó, világháborúvá is fajulható háborúnak. S mit tesz ebben a helyzetben az unió? Az Egyesült Államok, illetve a mögötte álló davosi elit érdekeit kiszolgálva közvetetten részt vesz a háborúban, tehát szítja azt, ahelyett, hogy minden erővel béketárgyalásokat sürgetne a maga összes erejével. Vagyis béke helyett a háborút folytatja.
Másfelől: az unió az elmúlt egy év során – többek között éppen a szankcióival – folyamatosan gyengíti a jólétet, egyre nehezebb helyzetbe hozza az európai középosztályt, a szemünk láttára omlik össze recsegve-ropogva a valaha csodált nyugat-európai jóléti állam. Svédországban az emberek már meggondolják, hogy hányszor zuhanyozzanak egy héten…
Az unió azt tagadta meg, amit ér: a békét és a jólétet. Mi maradt belőle? És akkor minek van? Kell egy új szövetség.«
Amióta megírtam ezt a cikket arról, hogy az unió legfontosabb célja az Európai Szén- és Acélközösség 1951-es megalakítása óta a béke és jólét megteremtése volt, azóta sokan ugyanezt hangoztatják, aminek én persze nagyon örülök, hogy segíthettem ennek megértésében.
De ez nem minden.”
