2024. július 15. - Henrik, Roland
EUR : 392.92
USD : 360.91
Időjárás ikon36°23°

Ismét megszállhatják a román nacionalisták Úzvölgyét

Öt esztendővel ezelőtt román szélsőséges csoportok szétverték az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temetőt, és illegálisan elhelyezték saját keresztjeiket nem létező hőseik előtt tisztelegve. A sírkert azóta az ő zarándokhelyükké vált, és most is erőt demonstrálnak.

Ismét furcsa menet indul az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temető felé. Élén Mihai Tirnoveanu, egy brassói fogorvos, feltehetőleg tetőtől talpig „dák” jelmezben, mögötte sorjáznak a hasonló maskarás hagyományőrző műdákok. Ott baktat egy csoport focihuligán George Simionnak, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) vezérének egykori bukaresti bandájából; talán maga Simion is – írja a Mandiner.

Jönnek a mindenféle vasgárdista-ceauista propagandába szédült nénik, bácsik, családok pelyhes bajszú, frusztrált kamaszokkal, továbbá ájtatos ultraortodox hívek, mert a pópa azt mondta, meg kell védeni a román hősöket a bitang magyaroktól, akik még a temetőben sem hagynak nekik békét.

Gigantikus román zászlók, még nagyobb nagy-Románia­-térképes, gyűlölettel nyomtatott molinók, népviseletnek gondolt jelmezkonfekciók, Vasgárda-jelvények: terepszín és éjfekete jól megfér a szentséges ikonokkal, keresztekkel.

Igaz, talán legalább vér nem folyik, mint öt évvel ezelőtt, 2019. júniusában, amikor az egész banda megindult az úzvölgyi temető ellen, amit naiv és fegyvertelen magyarok öt-hatszáz fős békés imalánca védett. Ott voltak az ortodox klerikofasiszta Tirnoveanu mellett a még gyermekbakancsban járó AUR alapítói – George Simion, a magyarellenes feljelentőgépként is ismert Dan Tanasa, a szélsőséges újságíró-marketinges Claudiu Tarziu –, valamint több ezer focihuligán.

Mert hát a temető rehabilitálva volt: 2011-től kezdve a közeli, magyar többségű Csíkszentmárton önkormányzata önerőből, majd magyar állami segítséggel felújította, a főként magyar honvédek – egyesével azonosíthatatlan – sírja fölé fakeresztet állított. A helyiek sokszor társadalmi munkával tartották karban a sírkertet, kerítés, székelykapu őrizte a bakák végső álmát. Rehabilitálni éppenséggel a kománfalvi temetőt lett volna érdemes, ahol tényleg román katonák nyugodtak – mint utóbb azt a román szakhivatal is elismerte –, s ahol a gaz nyakig felverte az elhagyatott halmokat, jegyzi meg a Mandiner cikke.

Ehelyett működésbe léptek az egy és oszthatatlan nemzetállam fogaskerekei, s ebben kapóra jött, hogy a Vasgárda-szimpatizáns Tirnoveanu ismerte az egykori határ Úzvölgye túloldalán fekvő román Dormánfalván a polgármestert – állítólag iskolatársa volt. A Constantin Toma által vezetett önkormányzati testület 2019 márciusában a Bákó megyei város közvagyonává nyilvánította az egyébként Hargita megyében található, Csíkszentmártonhoz tartozó temetőt, majd egy hónapra rá a magyar katonák sírján román „parcellákat” hozott létre, 51 román trikolóros betonkereszttel a „román hősök” emlékére.

Ekkor már a magyarok is ocsúdtak: volt, aki az RMDSZ-nek is jelezte, hogy nagy baj készül, mégsem vették elég komolyan; közben a félresikerült, provokációnak jól eladható ellenakciók csak feltüzelték a román szélsőségeseket. Végül a magyarok június 6-án naivan, kis számban és fegyvertelenül igyekeztek megvédeni a temetőt attól, hogy a nem létező román hősök keresztjeit Tirnoveanu ortodoxai felavassák.

Ekkorra hozzájuk csapódott Dan Tanasa, aki remek összeköttetésekkel bírt George Simion huligánvezérhez, aki szintén csatlakozott a temető „visszavételéhez”.

Öt esztendővel ezelőtt azon a napon tehát imádkozó magyarok alkottak élőláncot, köztük Bíró Erika református lelkész, s ott voltak a sorokban az RMDSZ politikusai és például a 95 éves Bartha Mihály is, aki 1944-ben magyar honvédként itt harcolt a szovjetek ellen.

Szörnyű perceket éltek át: mint Bíró visszaemlékszik, az öt-hat­szoros túlerőben lévő román csapat tagjai köpködni kezdtek rájuk, „hazaküldték őket” Magyarországra, Mongóliába. Kővel dobálták, zászlórúddal ütlegelték a magyarokat, végül diadalittasan „elfoglalták” a temetőt, majd megkoronázták mindezt a román „sírok” felszentelésével.

Ekkor kovácsolódott párttá a mai AUR, s miközben a magyar szakhatóságok a bukaresti Hősök Emlékének Országos Hivatalával (ONCE) huzakodtak, szívós harc árán bebizonyítva, hogy legfeljebb néhány román katona fekszik a föld alatt Úzvölgyében, a tények odaát senkit nem érdekeltek.

A temető a román szélsőjobboldal zarándokhelyévé vált. S bár évekig tartó munkával Csíkszentmárton a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat segítségével visszaperelte a területet, és bírósági ítélet mondta ki, hogy a román betonkereszteket el kell távolítani – aminek végül Dormánfalva tavaly kénytelen-kelletlen eleget tett –, a történet itt még biztosan nem ért véget.

Tirnoveanu és Simion is közölte: mindenáron „megvédik” a temetőt. Októberben százötven fakereszttel tértek vissza, amelyet a csendőrség orra előtt helyeztek el a „román” parcellában, majd magyargyalázó rigmusokkal tarkított pikniket rendeztek.

Ők térnek vissza idén is az AUR genezisének helyszínére, s teszik ismét, ami a lényegük. Ötödik éve már.

Az AUR, bár egyes mérések bőven 20 százalék fölé prognosztizálták, a voksok 15 százalékával öt mandátumot szerzett az európai parlamenti választáson. Az RMDSZ eközben szerencsésen megtartotta két mandátumát, az önkormányzati választáson pedig Marosvásárhely és Szatmárnémeti magyar polgármestere is megőrizte pozícióját.

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató