A 2015-ös brókerbotránynak több mint harmincezer károsultja volt.
Majdnem tíz évvel az események után ma hozott ítéletet a Queastor-botrány miatt indított büntetőperben a Fővárosi Törvényszék. A perben a Quaestor-cégcsoport vezetője és munkatársai vádlottként, míg a nagyszámú károsult sértettként várja a bíróság ítéletét. Ennek megfelelően rengetegen jelentek meg a hétfői ítélethirdetésen, így csordultig telt a tárgyalóterem.
A rendszerváltozás utáni legnagyobb pénzintézeti csalásra, illetve brókerbotrányra 2015 márciusában elején derült fény, amikor több pénzügyi cég (így a Buda-Cash) csődje miatt a kisbefektetők meg akartak szabadulni részvényeiktől Quaestor részvényeiktől. Ez a Postabank bedőléséhez hasonlítható pénzügyi pánik mindent borított, a Quaestor-csoport kötvénykibocsátó cége, a Quaestor Financial Hrurira Kft. március 9-én öncsődöt jelentett be.
Az összes vádbeli cselekmény elkövetési értéke mintegy 77 milliárd forintra rúgott, az ügynek pedig több mint 30 ezer sértettje volt. A vádirat több ezer oldalt tett ki.
A Fővárosi Törvényszék összesen 359 tárgyalási napot tartott a perben, ezekből 193 napon tanúk kihallgatására, 73 napon pedig szakértők meghallgatására került sor. A törvényszék tájékoztatása szerint az ügy sokdimenziós voltát és nehézségét igen jól érzékelteti az a tény is, hogy az eljárás bírósági szakaszában 17 új szakértő kirendelése vált szükségessé. A kirendelt szakértők közül 6 szakértő kizárásáról és 2 további szakértő felmentéséről kellett döntenie a bíróságnak.
Elsőfokon 13 év fegyházra ítélte a bíróság Tarsoly Csabát, emellett eltiltották vezető tisztségviselői pozíció betöltésétől, valamint tíz évre közügyektől is.
A bíróság elrendelte Tarsoly Csaba első- és M. Zsolt harmadrendű vádlott őrizetbe vételét, legfeljebb 72 órára. Tarsolyt többek között bűnszervezetben folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette és társtettesként bűnszervezetben folytatólagosan elkövetett csalás miatt ítélték el. A bíróság a másod- és negyedrendű vádlottakat teljes egészében felmentették, a másik nyolc vádlott esetében büntetést szabott ki.
Dr. Steiner Gábor, a Fővárosi Törvényszék bírája a szóbeli indoklás során elmondta, hogy álláspontjuk szerint az ügyészség világszínvonalú nyomozást folytatott le az ügyben, ami bármelyik ország ügyészségének és nyomozó hatóságának az elismerésére válna. Steiner szerint a vádlotti védekezések nagyrészt nem az ügy érdemi részeire tértek ki, hanem arra, hogy zárja ki a bíróság a terhelő bizonyítékokat tartalmazó emaileket, a terhelő tanúkat, illetve a kirendelt szakértőket.
"A védekezés jelentős része ez volt, mondhatnám úgy is, hogy a cél az volt, hogy minél később fejeződjön be az eljárás, vagy talán ne is fejeződjön be. Ezzel semmi gond nincs, ez egy jó védekezési taktika, csak szükség lenne ilyenkor B tervre is, hogy ha mégis befejeződik a bizonyítéki eljárás, akkor legyen érdemi védekezés is".
Steiner szerint sokakban felmerül, hogy hogyan történhetett meg az, hogy ilyen sokáig húzódott ez a bűncselekmény, a munkavállalók közül senki nem jelezte, hogy baj van. A bíró szerint ennek három okta volt. “Vagy részt vettek a bűncselekményben és később vádlottak lettek (vagy nem lettek); vagy olyan volt a hozzáállásuk, hogy nem érdekelte őket; vagy olyan volt a szakmaiságuk, hogy nem ismerték fel, hogy bűncselekmény történt.”
A bíró elmondása szerint a vádlottak közül sokan meg voltak győződve arról, hogy koncepciós per zajlik ellenük.
“Nem tudom, hogy vannak-e Magyarországon koncepciós eljárások, de hogy ez nem az volt, az teljesen biztos. A koncepciós eljárás súlyos kifejezés, az ügyészség lenne a bűncselekményt elkövető, nem a vádlott. Ezzel szemben azok a vádlottak, akik a leghangosabban mondták, hogy koncepciós eljárás folyik velük szemben pontosan ugyanolyan tartalommal leveleztek, mint amilyen állítások a vádiratban voltak. Pontosan ugyanarról leveleztek, mint amit az ügyészség később a vád tárgyává tett.”
A bíró szerint a vádlottak azt is próbálták megindokolni, hogy a fiktív kötvény is kötvény; Steiner szerint ez olyan, mintha ha bemenne az ember egy galériába, hogy megvegye Rippl-Rónai Nő fehér pettyes ruhában című festményét, a galéria tulajdonosa pedig ezt megfestené a vevőnek, és azt adná el neki.
„Ugyanezen logika alapján azt mondták a vádlottak, hogy amit ők értékesítettek, az ugyanúgy kötvény. Pedig a példa is mutatja, hogy amire hivatkoztak, az téves valuta."