A szokottnál is nagyobbat megy ezekben a napokban népünk nagy barátja és gyámolítója, Manfred Weber. Az Európai Néppárt vezetője hétfőn egy magyar zászlós kislány képét tétette ki frakciója egyik internetes oldalára a következő fülszöveggel:
Élesszük újra Magyarország európai jövőjét! A magyarok megérdemelnek egy jó vezetést. Vezetést, amely küzd a korrupció ellen. Olyan vezetést, amelyik visszahozza őket Európába. Magyarország megérdemli, hogy az EU szívében legyen.
Tudniillik jelenleg nem az eurokraták szívében, hanem a bögyében vagyunk. Az érzés amúgy kölcsönös. Hogy Weber szerint ki lenne ideális helytartó a magyar ugarra, aki küzdene a korrupció ellen, azt már néhány napja megüzente Strasbourgból (miután Orbán Viktor fölmosta vele az Európai Parlament padlózatát): „Magyar Péter a jövő.”
Tehát a telefontolvajlással gyanúsított (de egyelőre mentelmi joga mögött rejtező) Péter számol majd le a korrupcióval, aki Diákhitel Központ-vezérként púposra tömte a bratyóját foglalkoztató céget. Bravó!
A viselkedése miatt sokak által csak „Kígyóként” becézett Manfred Weber újfent úgy érzi, az ő dolga megszabni a magyarságnak, milyen kormánya legyen. Azt képzeli, születési előjoga beleszólni a belügyeinkbe. Hogy ki hatalmazta föl ilyesmire, rejtély – talán a fékek és ellensúlyok nagyasszonya, Sargentini, esetleg a midikloriánok.
Jó-jó, választást talán még rendezhetünk, ha engedélyezi a brüsszeli sóhivatal, ám európai értelemben véve mégiscsak az lenne a legjogállamibb, ha egy germán politikus jelölné ki Magyarország következő helytartóját.
Ennek egyébként remek történelmi hagyományai is vannak. Valahogy folyton ide lyukadnak ki. Legutóbb – úgy nyolcvan éve – az akkori helytartó nyakunkra ültetése és a kormányzó fiának szőnyegbe csavarásos elrablása után Weberék nagypapái eltüntették félmillió honfitársunkat. Oda akarok kilyukadni, hogy tökéletesen elegünk van mindenféle helytartókból, különösen azokból, akiket Berlinből szalajtanak. (De a többiből is. Ajánlom Weber és helytartójelöltje figyelmébe Lodovico Gritti esetét.)
Weberék néhány napja azt posztolták:
Itt az ideje, hogy Orbán Viktor távozzon.
A Kígyónak tehát fogalma sincs népuralomról, demokráciáról. Nem fogja föl, hogy Orbán Viktor addig marad, míg a magyarok többsége úgy akarja. Minél jobban sziszeg Manfred, annál tovább. Erős a gyanúm: Weber azért őrjöng, s követel – nyíltan, már a látszatra sem adva – magyarországi kormányváltást, mert nem bírja lábon kihordani a két héttel ezelőtti strasbourgi bukást. „Ott akar ülni abban a székben, ahol most Ursula von der Leyen ül. Miattam nem ül ott, ezért haragszik rám” – vitte be neki a kegyelemdöfést Orbán Viktor. Weber akkor és ott politikailag megsemmisült – ám ő ezt még nem óhajtja tudomásul venni.
Hogy mire számíthatunk a németek által nyakunkba ültetett birodalmi helytartóktól, arra nézve eligazíthatnak minket Edmund Veesenmayer teljhatalmú birodalmi megbízott szavai, aki 1944 telén ekképp tette helyre Szálasi „nemzetvezetőt”:
Nem törődünk vele, ha Budapest tízszer is elpusztul, ha ezzel Bécset védeni tudjuk
Azóta csak annyi változott, hogy korunk német politikai vezetőit immár az sem különösebben érdekli, ha Bécs és Berlin elpusztul, vagy legalábbis a harmadik világ megszállja. Egyvalami érdekli őket: hogy minket móresre tanítsanak. Anno Klessheimben üvöltöztek velünk, mostanság meg Brüsszelben és Strasbourgban.
„Magyarország ellen szavaztam. Nem a Fidesz, nem Orbán Viktor, hanem az egész ország ellen!” – tudatta Manfred Weber a hazánk elleni hetes cikkelyes eljárás megindítása után. Aki ezek után a pártját fogja, azzal nincs miről beszélni.