A Márknak nagy szüksége van rá (…) ő le van nullázódva, de én még annál is jobban le vagyok nullázódva, egy barátnőmnél alszom egy kanapén.
Itt Vogel ismét megemlíti a webshopot, amit szeptemberben szeretne elindítani végre, de Hanzel átveszi a szót: “én szeretnék segíteni és fogok is, csak hogyan csináljuk, mert 30 milliót nem tudunk kivenni, Péternek nincs 30 milliója, senkinek nincs 30 milliója.” Mire Vogelnek támad egy ötlete: “vannak vállalkozók akik most beálltak a Tisza mögé, vannak olyanok is, akik árpártoltak, megvárták a választásokat”. Hanzel erre úgy reagál, ő nem tud ilyenekről, mire Vogel visszakérdez: “akkor a finansszírozás oldaláról nulla ember van?” Hanzel szerint nem, de a pénz, az 1-2 ezer forintos adományok az egyesületben vannak, és nincsenek nagy adományok, bár azért “gyűlik”. Viszont – hangsúlyozta Hanzel – “én a pártból nem tudok kiutalni neked”. Vogel közbeveti, hogy “azt mondta Péter, a legrosszabb esetben eladja a részvényeit és abból kifizet engem”. Megjegyzi még a párt növekedésére utalva és a 30 milliós összegre, hogy “amilyen intenzitással ez megy előre, nem sok, ezt te is tudod.” Emlékeztetett:
A szakítás előtt két nappal (…) én úgy voltam vele, hogy kilépek magánéletileg meg munkailag, viszont szeretném kérni ezt a pénzt.”
Vogel szerint Magyar erre javasolta neki, hogy “döntsem el mit akarok, ha ezt szeretném, akkor megkapom, de ezzel az jár, hogy akkor elvágom magam mindentől”. Vogel ezután arról is beszél, hogy méltatlan helyzetben érzi magát, mire Hanzel megjegyezte, hogy “amikor a mamutok küzdenek, nem jó gyepnek lenni”, és igazából a pártban senki nem akar a kettejük magánéleti vitájában állást foglalni.