David Pressman hadat üzen a realitásoknak

„ Régi igazság, hogy a mókuskerékben futkározó hörcsög nemigen törődik a folyamat célrendszerével. Számára az a lényeg, hogy szaladgáljon egyet kedvére, holott annak a testmozgásnak ott és akkor konkrétan semmi haszna nincs azon kívül, hogy a kicsiny hörcsöglábak edződnek valamennyit. (Hasznosságon itt pusztán azt jelezzük, hogy a mókuskerékben futkározó állatka sehonnan nem érkezik sehová, nem tesz meg valóságos távot. Ráadásul – és most jön a lényeg – nyilván azt sem látja be, hogy ő pusztán élénk ösztönvilágáról ad tanúbizonyságot, nem pedig fényes elméjéről.)

Most akkor azt is felvázolom bűnbánó szívvel, hogy a kis hörcsöglábacskákról hogyan jutott eszembe David Pressman.

Van az úgy, hogy az embernek konkrétan semmi esze sincs, és azért lohol a diplomáciai mókuskerékben, hogy ne tunyuljon el végleg. Előfordul továbbá, hogy az illető fontos küldetést teljesít, ilyenkor teljesen mindegy, mit és hogyan tesz, a hibákat és bűnöket majd megmagyarázza a főnökség. Ha azonban vége a dalnak, és a mókuskereket már elvitte a gazdi, valamint hörcsögnyelven a tudomásunkra hozták, hogy nincs több baráti vacsora baráti influenszerekkel, akkor illene valamiféle logikus következtetésre jutni.

Például, hogy ha az ember mandátuma lejár, ugyanazzal a lendülettel húzzon haza, ahogyan ide megérkezett.

David Pressman azonban feledékeny, kissé erőszakos, vagyis rendes liberális, nem csoda, hogy hadat üzen a realitásoknak. Mondjuk elutazik Brüsszelbe, ott valakikkel tárgyalgat, mintha nem frissen leváltott nagykövet, hanem valamilyen népszerű helytartó lenne. Schiffer András találóan jegyezte meg, hogy miután az Egyesült Államok nem tagja az Európai Uniónak, volt budapesti nagykövetként Pressmannek konkrétan semmi köze a fogadó ország más országokkal kialakított kapcsolataihoz.”