Huszonhét évvel ezelőtt, 1998. február 17-én hunyt el a floridai Astorban Wass Albert és tette le képletesen végleg azt a tollat, amellyel annyi nagyszerű regényt és verset írt és hagyott hátra, gazdagítva ezzel a magyar irodalmat – írja közleményében a Sárospataki Wass Albert Kör.
Mint kiemelik,
fontos, hogy emlékezzünk rá és ápoljuk emlékét, gondozzuk és továbbadjuk örökségét, mert hiteles példaképe ő a magyarságnak.
Művei elolvasása azon felismeréshez vezet, hogy Wass Albert életével, munkásságával és tisztességével vívott ki rangot egyrészt a magyar irodalomban, másrészt a magyarság emlékezetében. Életét, műveit átszövi, meghatározza a nemzeti hovatartozása és elkötelezettsége.
Wass Albert az emigrációban is magyar írónak vallja magát, aki ezer szállal kötődik az ő szeretett magyar nemzetéhez, Magyarországhoz és persze szűkebb otthonához, Erdélyhez.
Esztétika, erkölcs és hazaszeretet ötvöződik írásaiban, amelyek együttes erővel lebilincselően és magával ragadóan hatnak az olvasóra. Wass Albert hangja a tisztaság, a romlatlanság és a hazaszeretet hangja, amely az olvasó szívéig hatol.
A Búcsúszóban vall arról, hogy élete egyetlen feladatának nemzete megmentését ismerte föl.
Köszönjük Wass Albertnek a nemzetért tett szolgálatát, melyet példásan jól, hűséggel, erkölcsi és elvi szilárdsággal végzett élete utolsó pillanatáig – írták a közleményben.