Pankotai Lili az István, a király című rockoperából idézett részlettel kezdte beszédét, majd közvetlenül a miniszterelnökhöz fordult:
Szia Viktor, engem nem Soros küldött, ellentétben veled, amikor Oxfordban liberalizmust tanultál. Azért vagyok itt, mert bár azt állítod, a gyülekezési jog szabad, valahogy mindig kifogás akad a helyszínnel vagy időponttal kapcsolatban.
„Itt állunk, mert nem kívánunk elfelejtett emberekként élni. Ha kisajátítod a köztereket, mi marad nekünk? Ez nem valódi demokrácia, csupán annak díszlete” – fejtette ki gondolatait.
Hangsúlyozta, el fogják takarítani a jelenlegi vezetőket, és amikor végleg a politika szemétdombjára kerülnek, nemcsak kinövik a rendszert, hanem le is váltják. Kijelentette, hogy a jövő azoké, akik nem félnek kimondani: elég. Ők akarnak dönteni a szabadságról és a jövőről. A változás mindig onnan jön, ahol már nem lehet tovább hallgatni. Beszélt a valóságról, az alapjogokról, a szabadságról és a jövőről. Hangsúlyozta, hogy ez nem csak egy tömeg, hanem üzenet is – egy új generáció belépője a történelembe.
Beszédét azzal zárta, „mi vagyunk a jelen és a kib*szott jövő”.