Egy meglepően kritikus hangvételű cikket közölt a rendszerint Ukrajna-barát The Economist magazin, amely élesen bírálta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a hatalom központosítása és az ország demokratikus intézményeinek aláásása miatt.
A cikk szerint a háború okozta militarizálódás következtében Zelenszkij egy szűk, meg nem választott belső körrel irányít, miközben független gondolkodókat és technokrata reformereket kiszorítanak a hatalomból.
Egyre inkább autoriter vezetés?
Zelenszkij már korábban is kapott bírálatokat az autoriter irányba tett lépései miatt. 2023-ban például komoly visszalépés történt az igazságszolgáltatás függetlenségében, amikor a parlament (Legfelsőbb Tanács – Verhovna Rada) gyengítette a Bírói Integritási Tanács hatáskörét, amely a bírók kinevezését ellenőrzi.
Emellett nő a panasz a média feletti központi kontroll miatt is.
Az elnöki hivatal, a Bankova – az orosz Kreml ukrán megfelelője – szinte kizárólag háborús propagandát sugároz, és kevés teret enged az eltérő nézőpontoknak. Egy 2023 júliusi svájci tanulmány szerint Zelenszkij „autoriter jegyeket” mutat, miután bezáratta az ellenzéki médiumokat, és több alkalommal leváltotta a reformpárti kormánytisztviselőket, hogy megszilárdítsa a személyes kontrollt.
Politikai riválisok háttérbe szorítása
Különösen aggasztónak találja Ben Aris, az Intellinews kommentátora, hogy a volt elnök, Petro Porosenko – Zelenszkij 2019-es választási ellenfele és mai napig legfőbb politikai riválisa – politikai eszközökkel lett félreállítva.
Állítólagos „nemzetbiztonsági kockázatok” miatt szankcionálták, és hazaárulás vádjával indítottak vizsgálatot ellene, amellyel gyakorlatilag ellehetetlenítették, hogy újra induljon választáson – mindezt vádemelés vagy bírósági ítélet nélkül.
Mi azért hozzátesszük, hogy Zelenszkij 2019-ben Porosenkót győzte le az elnökválasztás második fordulójában (méghozzá a béke kampányígéretével!). Porosenkót sem kell félteni, regnálása idején elképesztő összegeket harácsolt össze, és gyakorlatilag az elnöki hivatalának köszönhetően vált Ukrajna egyik meghatározó oligarchájává. Ugyanez igaz Zelenszkijre is.
De nem Porosenkó célpont. Valerij Zaluzsnij korábbi vezérkari főnök, aki a közvélemény-kutatásokban megelőzte Zelenszkijt, elbocsátása után londoni nagykövet lett – lényegében száműzték a politikából.
Ugyanez történt Vitalij Sabuninnal, az ismert korrupcióellenes aktivistával is, akit a front közelébe vezényeltek, miután kritikusan nyilatkozott a kormányról (elvileg még életben van). Más, független vonalat képviselő politikusok – mint az egykori infrastrukturális miniszter Olekszandr Kubrakov vagy a volt külügyminiszter Dmitro Kuleba – szintén távoztak posztjukról Zelenszkij „tisztogatásai” során.
Nagy hatalom egyetlen kézben
A The Economist szerint a hatalomkoncentráció nem a parlament vagy a kormány kezében összpontosul, hanem egy szűk elnöki körben: Andrij Jermak kabinetfőnök, Dmytro Litvin beszédíró és Oleh Tatarov biztonsági tanácsadó a kulcsszereplők. A média is egyre nagyobb nyomás alatt áll.
Az Ukrainska Pravda főszerkesztője, Szegvil Muszaeva figyelmeztetett: aki nem követi az elnöki hivatal kommunikációs irányvonalát, az elveszíti a hozzáférést az információkhoz.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Zelenszkij elnöki mandátuma 2024 májusában hivatalosan lejárt volna. Az ukrán alkotmány azonban nem teszi lehetővé választások lebonyolítását hadiállapot idején.
Oroszország ennek alapján nem ismeri el Zelenszkij legitimitását, és azt állítja, hogy a parlament elnökének, Ruszlan Sztefancsuknak kellett volna átvennie a hatalmat. Vlagyimir Putyin orosz elnök ezt akadálynak tekinti az esetleges béketárgyalásokon, bár a Kreml szóvivője később jelezte: hajlandók tárgyalni Zelenszkijjel „akkor is, ha nem legitim elnök”.
Erő vagy kényszer?
Zelenszkij hívei szerint a bírálatok félreértik a háborús környezetet. Ukrajna korrupciós problémái mély gyökerűek, az oligarchák befolyása továbbra is jelentős. Egy háború közepén, amikor az ország egy nála háromszor nagyobb ellenféllel harcol, kevés a mozgástér vitákra vagy lassú, demokratikus döntéshozatalra.
Ráadásul az ukrán hadsereg – szemben a kezdeti várakozásokkal – már három éve tartja magát, és komoly veszteségeket okoz az orosz haderőnek. Innovatív megoldásokkal, például házi készítésű drónok tömeges alkalmazásával képesek felvenni a harcot.
A döntő próba
A döntő próba akkor jön el, amikor a hadiállapot véget ér. A legtöbben úgy vélik: Zelenszkij valóban kiírja majd a választásokat, és ha veszít, félre fog állni. Addig azonban kérdés, hogy mennyire lehet fenntartani a demokrácia látszatát, miközben a háborús szükséghelyzet lassan állandósul, a nyugaton sokat emlegetett „fékek és ellensúlyok” rendszere pedig egyre gyengül.
(Körkép)