Tordai Bence az alábbiakat írta húsvét alkalmából.
Húsvéti locsolkodás – hagyomány vagy nemi szerepek újragondolása?
A húsvéti locsolkodás sokak számára kedves népszokás – a tavasz, az élet és az újjászületés ünnepe. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, milyen nemi szerepeket örökítünk tovább ezzel a hagyománnyal.
A klasszikus forgatókönyv szerint a fiúk locsolnak, a lányok várják őket, cserébe tojást, csokit, esetleg pénzt adnak.
A lányok "el ne hervadjanak", mintha a szépségük és frissességük lenne az elsődleges értékük – és míg a fiúk pedig aktív szereplői a játéknak, a lányok inkább tárgyai.
De mi lenne, ha újragondolnánk ezt? Mi lenne, ha a locsolás kölcsönös lenne? Ha a lányok döntenének, szeretnének-e egyáltalán locsolást (az én lányaim pl. általában nem) – vagy épp ők szeretnének locsolni (amiről a húsvét kedd szólna, még ha nem is igazán gyökeresedett meg)? Ha a hangsúly nem a nemi szerepeken, hanem az örömön, a játékosságon és a kapcsolódáson lenne?
A hagyományokat nem kell eldobni – de lehet rajtuk változtatni, frissíteni őket, hogy jobban illeszkedjenek a mai világ értékeihez. A legfontosabb kérdés, amit ritkán teszünk fel: vajon hogyan élik meg mindezt elsősorban a nők (és másodsorban a férfiak)?
