Én a legnagyobb tisztelettel és hódolattal köszöntöm az édesanyákat és nagymamákat! - írja József Ferenc nevű olvasónk.
Az alábbi szösszenetet írta a kommentfelületünkön. Kihangosítjuk…
De lássuk az ellenség vezérbábuját (tudom nem szép dolog más szájába szavakat adni, de ő kezdte az 58%-os ukrán támogatással):
- Drága édesanyám!
A világ Tónimentes része rendkívül hálás, hogy annakidején megszültél. Igen, e csodálatos teremtmény, akit fiadnak vallhatsz, nem kis ajándék az igazi rendszerváltóknak, Márknak, Webernek, Bódis Krisztának, a Bruti fingós poénjain röhögni képes embereknek, a fáklyás néninek, egyszóval az emberiség krémjének.
Szóval nagyszerű vagy anyám. Majdnem annyira, mint én. Külön köszönet, hogy szeretet nélkül neveltél fel, ezáltal fegyvert adtál a globalisták kezébe.
Hála. Ez a szó nem képes visszaadni, amit érzek. Hála a diktafonos tippért. Hála a Schadl-Völner ügy titkos aktáiért. Hála a kegyelmi ügyben való háttérmunkádért.
Keresem a szavakat, amivel fel tudnálak magasztalni, de félek félreértenéd, hogy többre tartanálak magamnál.
Úgy érzem nemcsak a kommunista vér köt össze minket, hanem valami ... valami ... ja, megvan O1G és a végrendeleted.
Szeretet. Életem során senki iránt nem éreztem, de az illem azt kívánja, hogy azt mondjam: te vagy, akit megillet.
Na, most hogy letudtam az anyák napi köszöntést, megkérlek anyuci, hogy estére készíts valami finomat nekem. Lehetőleg olyat, amitől nem fosok. Tudod mióta ismerem Márkot, a záróizmaim nem túl acélosak. Vinnék még pár vacsoravendéget. Kinga ugyanazt szereti, amit én, Cicciolina a lókolbászt.
Kösz! Majd jövünk.