Emléktáblát avattak a tavaly elhunyt nemzetpolitikai államtitkárnak, Potápi Árpád Jánosnak a csíksomlyói Fodor-ház udvarán. Az esemény az államtitkár családja által alapított Potápi Árpád János Alapítvány a Magyar Nemzetért hivatalos eseménye volt, amelyen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is beszédet mondott.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes „munkatársként, bajtársként és barátként” emlékezett Potápi Árpád Jánosra, aki megfogalmazása szerint amellett, hogy kiváló országgyűlési képviselő volt,
a szíve mélyén mindig polgármester maradt, hiszen nemcsak nagy víziói voltak, de az utolsó részletig meg is valósította azokat.
A volt államtitkár által kezdeményezett nemzetpolitikai programok közül a Kárpát-medencei testvérvárosi kapcsolatokat, a lovasprogramot és a Petőfi Sándor-programot emelte ki. Valamennyi elindításában segédkezett, és ha megvalósultak, „nem sütkérezett” a siker fényében, hanem máris indította a következőt – mondta.
Rámutatott:
a nagy nemzetekkel ellentétben a magyaroknak Álmos, Árpád és Szent István óta minden nap, nemzedékről nemzedékre az a küldetésük, hogy megmaradjanak. Ezért nálunk a nemzetpolitika más értelemben nemzetpolitika, mint a százmilliós nemzeteknek a nemzetpolitikája, mert őket nem fenyegeti a nemzethalál
– fogalmazott Semjén Zsolt.
Arra is rámutatott, hogy Trianon óta a magyar nemzet akkor tud megmaradni, ha minden nemzetrésze megmarad. Mert ha eltűnik az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági, a kárpátaljai magyarság vagy a diaszpóra magyarsága, akkor az egyetemes magyarság csonkul meg.
Semjén Zsolt elmondta:
az emléktábla azért áll épp Csíksomlyón, mivel Potápi Árpád János két helyen volt otthon: Bonyhádon és Csíkban. Itt ő otthon van
– fogalmazott.
A Gyűrűk ura trilógiát felidézve közölte: ahogy Aragorn a holtakat hívta segítségül a harcba, a magyaroknak is segítségül kell hívni a holtakat, a „volt magyarokat”. „Itt van velünk Márton Áron, itt van velünk Kallós Zoli bácsi, és a mindennapi harcban itt van velünk Potápi Árpád” – jelentette ki.
Rámutatott:
az emléktábla-állításnak az az értelme, hogy tudatosítsuk magunkban: a volt magyarok velünk harcolnak, életpéldájukkal, tanításukkal velünk vannak. Még ha fizikailag idén nem lovagolhatott el Csíksomlyóra, Székelyföldön, Csaba királyfi seregében a Csillagösvényen Potápi Árpád is ott van, amikor meg akarunk maradni magyarnak, velünk van
– mondta.
Potápi Katalin Zsuzsanna, a Potápi Árpád János Alapítvány a Magyar Nemzetért kuratóriumának elnöke, a néhai államtitkár leánya elmondta: különösen jóleső érzés, hogy az emléktáblát a csíksomlyói lovaszarándoklat első napján avathatják fel, hiszen alapítóként édesapja ezeket a napokat várta a legjobban az évben. Büszke volt a lovasokra, a lovaszarándoklatra, mivel nem csak a székely-magyar lovas kultúrát erősítette, hanem a nemzeti összetartozás érzését is.
Makacs székely ember volt
– mondta, felidézve, hogy édesapja a búcsú napján is gyalog ment a csíksomlyói ünnepi misére Madéfalváról, esőben, napsütésben megtette a 10 kilométert, és legközelebbi hozzátartozóit, barátait is erre ösztönözte.
Közölte:
az alapítványt a Potápi Árpád János által képviselt értékek megőrzésére és továbbadására hozták létre, és utódai akkor lesznek méltók emlékéhez, ha továbbviszik azt, amiért dolgozott: a nemzet határokon átívelő összetartozásának erősítését, a külhoni magyarságról való gondoskodást, származása és szülőföldje, Tolna vármegye támogatását.
Gergely István, a Fodor-ház vezetője, a Csibész Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy Potápi Árpád János az Istentől kapott tálentumokat nem tékozolta el, hanem a magyar nemzetet segítette velük.
Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere barátként emlékezett Potápi Árpád Jánosra, hangsúlyozva:
bukovinai székely gyökerei révén igazán értette, hogy mit jelent kisebbségben élni, mi a székelyekben az a mélyről jövő szabadságérzet. Rámutatott: bár sok magyarra van szükség, hogy pótolni tudják az államtitkárt, a jelenlévők fogadalmat tenni jöttek, hogy folytatják a munkát.
Zárásként felidézte Potápi Árpád János szavait, melyek az emléktáblán is olvashatók:
Mindenki a saját közösségében, a saját településén kell megtegyen mindent annak érdekében, hogy a magyarságnak ne csak múltja, jelene, de jövője is legyen.
Az avatóünnepség koszorúzással zárult.