Görögországból nézve mit tart az európai patrióták fő célkitűzéseinek?
Az olyan vezetők, mint Viktor Orbán, Marine Le Pen, vagy Matteo Salvini, példaképek számunkra, mert világosan eldöntötték: a prioritásuk a saját állampolgáraik. És pontosan ezt szeretnénk látni és elérni Görögországban is.
Ami ellen harcolunk, az az illegális migráció, Európa iszlamizálódása, a woke őrület, és természetesen azok az elképesztően magas adók, amelyeket Brüsszel ránk erőltet. Ezek célja nem más, mint hogy megfojtsák a kis- és középvállalkozásokat, és elvegyék tőlünk a pénzt, hogy aztán azt különböző kormányzati szervek között osszák szét migránsok támogatására, zöld energiára, papír szívószálakra és woke propagandára.
Mi azonban mindig határozottan válaszolunk nekik, teljes szívvel, mert vissza akarjuk kapni a jogainkat. Sajnos Görögországnak lényegében egy szocialista kormánya van – ahogy korábban is szocialista kormányok vezették az országot.
Ennyire rossz irányba viszi Görögországot a néppárti Kiriákosz Micotákisz kormánya?
Hazánk a bevándorlás frontvonalában van. Szigorúbb intézkedésekre lenne szükség, kiutasításokra és zárt központokra a lakatlan szigeteken. És mindezek sajnos nincsenek meg, mert a jelenlegi kormányfő, Kiriákosz Micotákisz, akadályozza ezt. Több Orbánt szeretnénk Európában, és kevesebb Macront és Micotákiszt. Egyszerűen azért, mert vissza kell vennünk az országainkat. Micotákisz az Európai Néppárt frakciójában ül, Brüsszel elitjét követi, Ursula von der Leyen ágendáját, mindazt, ami ellen mi harcolunk.
Ez nem mehet így tovább. Erőteljes üzenetet kell küldenünk Törökországnak is, amely fenyegeti Görögországot, a görög határokat, és amely a mi költségvetésünkből él. Ezért követnünk kell a hazafias irányvonalat. Nem a migránsok Európáját akarjuk, hanem a nemzetek Európáját.
Hogyan látja a Magyarország elleni uniós eljárásokat?
Orbán Viktor megtisztította az országát: nincsenek gettók, nincsenek illegális migránsok, nincs woke ideológia, de van biztonság. Mert erre vágyik a népe. Tiszteli, szereti és meghallgatja a népét. És éppen ezért nem habozott szembemenni Brüsszel elitjével, még akkor sem, amikor óriási ellenszélben kellett harcolnia. Mi magunk is látjuk, milyen mértékben üldözik őt, egyszerűen azért, mert nem követi az ő irányvonalukat.
De pontosan ez a vezető definíciója. A vezetőnek van elképzelése, és az első számú prioritása a saját országa érdeke. Amit Orbán tesz, azt szeretnénk látni Le Pen részéről Franciaországban, Salvinitől Olaszországban, vagy Santiago Abascaltól Spanyolországban. És természetesen Görögországban is, a józan ész hangjaként. Orbán kijelölte az utat, és oda megy, ahová menni kell.
Meggyőződésem, hogy a következő választásokon sikeres lesz, mert az emberek értékelik a következetességét és az értékeihez való hűségét. Nem hátrál meg egy lépést sem – és éppen ezért támogatjuk őt. Azért vagyunk itt, hogy tovább erősítsük ezt az irányt.
Brüsszelben sokat beszélnek jogállamiságról, de ők maguk elég lazán kezelik azt…
Az Európai Unióban hatalmas a képmutatás. Ott van például az úgynevezett Katar-gate. Egyesek azt hiszik, megúszhatják ezeket, vagy hogy valamilyen alku születhet Európa jövőjéről. És közben Marine Le Pen ellen olyan politikai támadás zajlik, amely teljesen megalapozatlan, méltatlan, és eltúlzott az európai normákhoz képest. Láthatjuk, hogy azok, akik szeretik hazájukat, állandó támadás alatt állnak. Ugyanakkor amikor valódi botrányok történnek, például Ursula von der Leyennel, mindenki elfordítja a fejét. Ez a valóság.
Amikor Orbán azt mondja, hogy vissza kell vennünk Európát, hogy vissza kell szereznünk a kezdeményezést, akkor ő a transzparenciát és a meritokráciát képviseli. Ez a helyes út. Amíg azonban ezek az emberek a hatalomban vannak, és amíg el tudják tussolni a botrányaikat, addig nem fog történni érdemi változás.
Itt nem apróságokról van szó, hanem milliárdokról, amelyeket saját maguknak csatornáznak el – a mi pénzünkből. Végre rá kell ébrednie az európai népeknek, hogy nem élhetnek egy korrupt rendszerben. Azok, akiknek példát kellene mutatniuk, épp ellenkezőleg, tönkreteszik népeinket és értékeinket.
Amíg itt vagyunk, és van hangunk, harcolni fogunk ellene. Ha nem lenne a közfelháborodás és a kitartásunk, akkor a Von der Leyen-ügyet is elsikálták volna, mintha mi sem történt volna.
(Demokrata)