Rácz András szerint az Ukrajnában megölt magyar férfit „nem verték agyon”, és amúgy is csak „keveset tudunk”

Miközben egyre több bizonyíték utal arra, hogy a 45 éves férfit brutálisan bántalmazták és magára hagyták, Rácz elsősorban azt igyekezett hangsúlyozni, hogy „nagyon keveset tudunk”, és szerinte ideje volna a „higgadtságnak”. 

Rácz ahelyett, hogy egyértelműen elítélte volna az ukrán toborzók által elkövetett visszaéléseket, 

hosszasan fejtegette, hogy szerinte nem is létezik olyan, hogy „kényszersorozás”. 

Sőt, megpróbálta nyelvészeti fejtegetésekbe fojtani a lényeget: a sorozás szerinte eleve kényszer, tehát tautológia erről így beszélni. Emellett többször is kétségbe vonta a magyar sajtó, különösen a Mandiner hitelességét, noha több videó és fotó is alátámasztja a bántalmazás tényét. 

Annak ellenére, hogy az elemző is elismerte: Sebestyén a kiképzés alatt „nagyon rosszul volt”, és „nem kapott rendes orvosi ellátást”, mégis inkább a felelősség szétkenésére törekedett. Miközben a hivatalos ukrán álláspont szerint tüdőembóliában halt meg, Rácz is kénytelen volt elismerni, hogy a videókon látható állapot és a késlekedő orvosi ellátás önmagukban is súlyos mulasztásokra utalnak. 

A poszt legnagyobb problémája, hogy 

miközben Rácz a „higgadt, szakmai hozzáállást” hirdeti, valójában következetesen mentegeti a felelősöket – legyen szó az ukrán hadsereg parancsnoki láncolatáról, az orvosi személyzetről, vagy azokról, akik elhurcolták és halálra kínozták a magyar férfit. 

A higgadtságra való hivatkozás így inkább válik önfelmentéssé, mintsem tényleges igazságkereséssé.

(mandiner)