Pottyondy: Magyar Péter sem akar lemaradni a „ki tud nagyobbat mondani” versenyben

Pottyondy Edina posztot szentelt a magyar kormány új támogatásainak. Azt írja, szerinte a gazdaság „évek óta rottyon van, a közszolgáltatások tragikus állapotban, az inflációra pedig továbbra sincs megnyugtató kormányzati válasz.” 

Ellenben: Orbánék mégis úgy költekeznek, mintha nemcsak a holnap, de a józan ész sem létezne. Hétről hétre jelentik be az újabb száz- és százmilliárdos közérzetjavító intézkedéseket. Közös jellemzőjük, hogy a cechet végül a következő kormányzatnak kell majd állnia. 

A terv egyszerű: mindenáron megakadályozni a Tisza-kétharmadot, gigászi lyukat ütni a költségvetésen, és a süllyedő Titanicot a következő ciklusra hagyni. 

Ha pedig mégis nyernek, akkor folytatják tovább az akkugyarmatosításra, az inflációra, a hergelésre és a közszolgáltatások elsorvasztására épülő illiberális gazdaságpolitikát.

Majd Magyar Péterről azt írta: 

Magyar Péter sem akar lemaradni a „ki tud nagyobbat mondani” versenyben. Ígéretei között szerepel a 2500 eurós minimálbér, az SZJA-csökkentés, adókedvezmények, a nyugdíjkorhatár csökkentése, áfamentes gyógyszerek, kétszázezer forintos SZÉP-kártya a nyugdíjasoknak, a MÁV és a közműhálózatok rendbetétele, egészségügyi fejlesztések, béremelések, valamint források biztosítása az önkormányzatoknak – stb. stb. És még csak a kampány elején vagyunk. 

Pottyondy szerint 

„az a keserű igazság, hogy sem az orbáni osztogatásnak, sem Magyar ígéreteinek nincs fedezete”.

„Az ország csődközeli állapotban van, és a felelőtlen költekezés árát végül a választók fizetik meg a brutális infláció és az államadósság formájában. A rendszerváltás alapfeltétele, hogy végre jöjjön egy olyan kormány, amely képes felrúgni azt a harmincéves működést, ami Európa szegényházába taszította az országot. Azt a modellt, amelyben a politikusok szétverik a piacgazdaságot, csak hogy mesterségesen a szocializmusban tartsák a társadalmat. Az orbáni alku nem bonyolult: alacsony fizetések, magas adók, szociális háló nuku, nincs orvos, nincs tanár, bezárják a szülészeteket, a postákat meg a szárnyvonalakat, de a jóságos kormány mindig odavet valami alamizsnát a választóknak. Hol nagyobbat, mint a rezsitámogatás vagy a CSOK, hol kisebbet, mint az olcsósított csirkemell.”

Szerinte ezek a fajta ígérgetések egyfajta átokként léteznek, és ezek miatt csak távolodunk Ausztriától, Lengyelországtól, de lehet, még Romániától is.

A Fidesz pusztító önkénye nemcsak a megszállt intézményekben és az ellopott közvagyonban van jelen, hanem már a gondolkodásban és a reflexekben is. Ezt is el kell söpörni, ha valódi demokráciát és általános jólétet akarunk. Ahogy Orwell fogalmazott: „Ha a szabadság egyáltalán jelent valamit, akkor azt jelenti, hogy megmondhatod az embereknek azt, amit nem akarnak hallani.”