A magyar színházi élet válsága nem csupán anyagi kérdés – lelki és morális értelemben is mélyen érinti az alkotókat. Nagy Ervin szerint ma már az is politikai tettnek számít, ha valaki kortárs magyar darabot játszik, miközben a független szcéna a túlélésért küzd. Egy franciaországi fesztiválélmény azonban emlékeztette rá, miért is lett színész valójában.
Először vett részt az Avignoni Fesztiválon Nagy Ervin, aki mély benyomásokkal tért haza a világ egyik legnagyobb színházi eseményéről. A színészt leginkább az az elementáris energia ragadta meg, amely minden korosztályból árad a színházcsinálás iránt.
Nagy Ervin a Népszavának adott interjújában többek között arról beszélt, hogy:
- „Avignonban az önkifejezés él és lélegzik – otthon ezt szépen lassan elfelejtjük” – mondta Nagy Ervin, aki először vett részt a világhírű színházi fesztiválon. A színész szerint Magyarországon nem szokás nyíltan elmondani, mit és miért csinál egy művész – míg Franciaországban ez a természetes.
- „A színház sokszor zárt és elitista tér, míg Avignonban a színház valóban kint van az utcán, az emberek között” – fogalmazott. Azt mondja, újra eszébe jutott, miért választotta ezt a hivatást: hogy kapcsolatot teremtsen.
- „A kultúra ma olyan, mint egy útszéli kóró, ami az életéért küzd” – így látja a jelenlegi magyar kulturális szférát. Szerinte aránytalan a támogatási rendszer, a politikai befolyás pedig szinte ellehetetleníti a szabad alkotást.
- „Ott kezdődik a baj, hogy ha a művészetnek meg kell felelnie egy ember, egy rendszer ízlésének, mert ha nem teszi, akkor nem jut levegőhöz. Ilyenkor a szabadságvágyon alapuló művészet megszűnik. És most ez történik. Rosszabb, mint a Kádár-korban” – mondta a mai kultúrpolitikai gyakorlatról.
- „Ha ez a hűbéri rendszer megszűnik, a szakma pillanatok alatt visszanyeri méltóságát” – mondta reménytelien a jövőről. Nagy Ervin szerint a színház újra erőre kaphat, ha visszatér a szabadság, és a valódi teljesítmény válik mércévé.
(Index)