Forgács István bejegyzése a Facebookon.
Nagyon sok a fizikai és szexuális erőszak a gyermekekkel kapcsolatban.
A megkérdezett gyerekek túlnyomó többsége mondta és mondja azt, hogy volt ezekben része.
A prolihergelés tökéletes, mert csak az nem hangzik el, hogy:
- ez az erőszak sokaknál a családban jelent meg korábban, sokakat ezért kellett elhozni
- az erőszak nagyon gyakran a saját közösségükben, azaz köztük jelenik meg, a felnőtt nevelő, gyám (azaz a rendszer) már csak utólag tud reagálni
- azok fröcsögnek a leghangosabban, akik maguk is agyonvernének bárkit, ha megtehetnék, nyilván ők soha nem nyomorították sem testben, sem lélekben a saját kölykeiket.
És akkor a kötelező körök: az állam dolga, hogy megóvja a gyerekeket, minden erőszakot el kell ítélni. Persze.
De mikor mondja meg végre valaki a társadalom jelentős részének, hogy joga van rá, de morális alapja egyre kevesebb, hogy gyermeknevelésre alkalmatlan, sérült, torz emberként bátran gyereket vállaljon?
Mikor mondja ki végre a pszicho-kontár szakma, hogy a gyermekneveléshez folyamatos fejlődés és mentális egészség megőrzés kell a szülőkben és a gyerekek környezetében?
Mástól idézek, de nagyon igaz.
"István, itt már nem csak a "gyerek-anyag" gyenge. A "szülő-anyag" sincs rendben."
Leírom újra: jobb gyermekvédelmet akarsz? Ahhoz jobb szülők kellenek elsőként.