A hűség napja minden évben december 14-én emlékeztet bennünket arra az egyedülálló történelmi pillanatra, amikor egy város – Sopron – és környékének lakói népszavazással döntöttek sorsukról. A magyar történelemben ritka alkalom, hogy egy közösség ilyen közvetlen formában, nemzetközi figyelem mellett választhatott, mely ország részeként kíván élni.

December 14-e tehát nemcsak ünnep, hanem a nemzeti összetartozás, a kitartás és a polgári bátorság jelképe is – ezért vált 2001-ben hivatalosan is a Hűség napjává.
Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés (1920. június 4.) radikálisan átrajzolta Magyarország térképét. A döntés értelmében: Sopron és környéke Ausztriához került volna, és a térség a későbbi Burgenland részévé vált volna.
A térség magyar lakossága azonban nem akarta elfogadni a határváltoztatást. A trianoni döntés nyomán tiltakozások, felkelések és diplomáciai egyeztetések sora indult el. A helyzet annyira feszült volt, hogy a nagyhatalmak végül rendkívüli megoldást választottak:
népszavazás döntse el, hova tartozzanak a terület lakói.
Az 1921. december 14–16-ra kitűzött szavazást komoly nemzetközi és helyi viták kísérték.
Érdemes kiemelni néhány fontos körülményt:
- Johann Schober, osztrák politikus és kancellár, határozottan ellenezte a népszavazást.
- December 13-án – egy nappal a szavazás előtt – még arra kérte az olasz külügyminisztert, hogy akadályozza meg a referendumot.
- A magyar kormány ezzel szemben minden további halasztás ellen tiltakozott, hangsúlyozva, hogy a népszavazásnak már 13-án le kellett volna lezajlania.
A zavaros diplomáciai helyzetet a korabeli beszámolók így jellemezték: a szerencsétlen tábornokok ilyen körülmények között nem nagyon tudták, melyik lábukra álljanak.
Végül csak december 13-án késő délután érkezett meg az antant tábornokaihoz a döntés, amely szabad kezet biztosított számukra a dátum megtartására vagy elhalasztására. Mivel a szavazás technikailag már elő volt készítve, nem lehetett tovább húzni az időt.
A voksolás 1921. december 14-én reggel megkezdődött, és a magyar történelem egyik legpéldátlanabb eseményévé vált.
Miért volt fontos ez a referendum? A lakosság saját maga dönthetett sorsáról.
Nemzetközi felügyelet alatt zajlott, így a világ figyelte a fejleményeket. A propaganda mindkét oldalon intenzív volt, de a magyarok legnagyobb előnye mégis az volt, hogy a nép tudta: a maradás lehetősége adott, és elég csupán egy cetlit bedobni az urnába – míg az Ausztriához kerülés következményei kiszámíthatatlanok voltak.
A választásra jogosult lakosság több mint 65%-a a Magyarországhoz való tartozásra szavazott. Sopron ezzel elnyerte a „Civitas Fidelissima” – A leghűségesebb város megtisztelő címet.
A történelmi döntésre való emlékezés 2001-ben kapott hivatalos formát: A magyar kormány rendeletben nyilvánította december 14-ét a Hűség napjának.
Az ünnep célja:
- Megőrizni a soproniak példamutató helytállásának emlékét.
- Ráirányítani a figyelmet a nemzeti összetartozás értékére.
- Kifejezni hálánkat azoknak, akik kiálltak a magyar haza mellett a történelem viharos időszakában.
Sopron városa minden évben színvonalas megemlékezést tart: koszorúzás a Hűségkapunál, ünnepi beszédek, történelmi kiállítások, közösségi programok és iskolai megemlékezések.
A város ezzel nemcsak a múltat idézi fel, hanem erősíti kötődését ahhoz az értékhez, amelyet 1921-ben oly bátran vállalt: a hűséghez.
A 21. században, amikor a világ gyorsan változik, különösen értékesek azok a történetek, amelyek az elszántságot, a közösség erejét és az identitáshoz való ragaszkodást mutatják.
A soproni népszavazás példája azt üzeni: egy város is képes megváltoztatni a történelem menetét, ha lakói összefognak és kiállnak hazájuk mellett.
Kedves Olvasóink!
A legnagyobb támogatás számunkra az, ha direktben keresitek portálunkat, amiért hálásak is vagyunk.
Igyekszünk azoknak is megfelelni, akik a közösségi oldalakon keresik a híreket, ezért elindítottuk a Messenger csatornánkat.
Közvetlenül elküldjük neked a nap legfontosabb cikkeit portálunkról.
Köszönjük ha feliratkoztok!
Nektek egy kattintás, nekünk hatalmas segítség.
