„Kern András szerint a rendszerváltás előtt a színészeket jobban megbecsülte a magyar társadalom, és ez bizonyos előnyökkel járt a hentestől az SZTK-ig, de állítja, ő »olyan sok tejfölt azért nem vett le az egészről«”
– olvasható a Telex/Karakter interjújának elején, melyet a lap Kern Andrással készített.
A beszélgetés során a művészt többek között arról is kérdezték, hogy a „hatalom és politika hogyan telepszik rá a művészetre”.
Erre válaszolva Kern András felidézte, hogyan fogott kezet Kádár Jánossal.
Mint felidézte: „Emlékszem, Várkonyi Zoltán – akit imádtam és aki az osztályfőnököm és a Vígszínház igazgatója volt –, egyszer odaadott nekem egy angol vígjátékot, hogy rendezzem meg. Valamikor szilveszter környékén volt a premierje, amire eljött Kádár elvtárs meg Aczél elvtárs. Az előadás után engem is bevittek a páholyukba, és Várkonyi bemutatott nekik mint egy fiatal srácot, aki most végzett a főiskolán, színész lesz vagy rendező, ő csinálta ezt a darabot. Mire Kádár azt mondta (Kern itt Kádár János hangjára vált): „Nagyon jó, Kern elvtárs, gratulálunk, nagyon sokat nevettünk, és jól éreztük magunkat.”
Nekem ekkor nem az jutott eszembe, hogy nem fogok kezet Kádár Jánossal, Nagy Imre gyilkosával, vagy hogy azt mondjam, hogy pusztuljanak az oroszok, hanem nyújtottam a kezem a párt első titkárának meg a kultúra első emberének. Nem voltam valami nagy ellenálló, igaz, pártszimpatizáns se.”
(Mandiner)