Kommentár nélkül közöljük a nárcisztikus pszichopata bejegyzését.
"Szenteste, amikor a fiaimat néztem a karácsonyfa alatt, sok-sok emlék lepergett előttem, és azon gondolkodtam, hogy vajon honnan hova tartok 40 éve. Azon tűnődtem, hogy vajon milyen lesz jövőre a karácsonyunk, mikor leszünk újra együtt három napig és hogy vajon készen állok-e arra a feladatra, amit a sors szán nekem.
Eszembe jutottak a gyerekkorom karácsonyai: a Szenteste illata, az angyalok harangjátéka és ahogy négyévesen a nagyszüleim Skodájával tartunk hazafelé a pásztorjátékról és közben számoljuk az ablakokban a karácsonyfákat. Lélekben újra ott voltam gyerekként az óriásinak tűnő fenyőfa alatt és együtt énekeltük, hogy “egyszerű pásztor térdeden állj, mert ez az égi és földi király.”
Eszembe jutott a nagyszüleim mosolya, a szüleim ölelése és a sváb dédnagyszüleim ici-pici karácsonyfája és hogy bármilyen nehezek is voltak a körülmények, ők mindig igyekeztek a lehető legtöbb szeretettel körbevenni minket.
Ahogy a fiaim hátrafordultak, hirtelen meghallottam a nagyapám 40 évvel ezelőtti szavait a karácsonyfa alatt, amikor azt kérdeztem, hogy rendőr legyek-e, vagy orvos: “Peti, a legfontosabb, hogy menj végig a számodra kijelölt úton!”
40 évvel később megértettem a nagyapám jótanácsát, rámosolyogtam a fiaimra és éreztem, hogy készen állok. És igen, végigmegyek a kijelölt úton. Miattuk és minden magyar miatt.“