Békés Bence: Hányinger

A lehallgatott, megzsarolt, fizikailag és lelkileg bántalmazott volt feleség őszinte és tömör reakciója a közös múltjukat átíró volt férjnek szól. De szóljon ez azoknak a követőinek is, akik, ha éppen nem a Vezérről van szó, akkor hangosan hirdetik, hogy a bántalmazás minden formáját el kell ítélni, és nem szabad az áldozatot hibáztatni, hazugsággal vádolni. 

Szóljon rögtön az első „hányinger” Szily Nórának, a sekélyes kereskedelmi bulvár-televíziózás veteránjának, aki azt kérdezi az áldozattól, hogy „miért nem hallgat inkább?”. És persze a bántalmazott anyákat elkussoltatni akarók szokásos érvét hozza fel: a gyerekeknek nem érdeke, ha a nyilvánosság előtt szólal fel az áldozat és nevezi agresszornak az agresszort. 

De vajon Szily megkérdezné-e ezt attól a több tízezer bántalmazott nőtől is, és kioktatná-e őket a gyerekeik érdekeiről, akiket nem Magyar Péter tett tönkre? 

Nem, természetesen másoktól nem kérdezne ilyesmit, nem akarná hallgatásra kényszeríteni őket, mert pontosan tudja, hogy nem az áldozat reakciója árt a gyerekeknek, hanem az, hogy az édesanyjukat az édesapjuk lelkileg és fizikailag terrorizálta, bezárta, lehallgatta, zsarolta, majd a nagy nyilvánosság előtt a lehallgatásból csinált politikai karriert. 

Ezzel pedig az egész családját kiszolgáltatta az internetes csőcseléknek, akik a bántalmazott nőn, édesanyán töltik ki a soha szűnni nem akaró gyűlöletüket.

Legyen a következő „hányinger” Mérő Veráé, a kamu jogvédőé, aki unalmában kitalált magának egy közéleti szerepet, egy titulust, de mindez pusztán annyit tesz az esetében, hogy felszínes sületlenségeket beszél a témában, amelyben mások rengeteget dolgoznak, tanulnak és komolyan veszik az áldozatok iránti felelősséget.

Pont Mérő az, aki a nyilvános szerepléseit az áldozathibáztatás elleni fellépéssel kezdte, erre hozott létre szervezetet, erre hivatkozva nevezi magát nőjogi aktivistának. 

Most viszont az ellenkező oldalon lép fel, amikor az agresszor volt férj múltat átfestő, öndicsérő gejl ömlengését felmagasztalja, kicsit sem törődve azzal a szakmai evidenciával, hogy minden ilyen aktus a volt áldozatnak újabb és újabb traumát okoz. Ugyanis, amikor a bántalmazó a közös múltat egy tündérmesének mutatja be, amely az áldozat számára a pokol volt, akkor elveszi a jóvátétel lehetőségét, amelynek az átélt traumák feldolgozásában fontos szerepe van.

És persze szóljon a „hányinger” Perintfalvi Ritának is, akitől nem lehetett másra számítani, mint a tőle megszokott olcsó, alpári gyűlöletbeszédre, amellyel méltán lett népszerű a közösségi platform legsötétebb bugyraiban, ahol a digitális lincselés mindennapos élvezete miatt gyülekezik a csőcselék. 

Perintfalvi most is, mint mindig, a verbális bántalmazást egyszerre alkalmazza és közben ezzel vádolja az éppen kiszemelt áldozatát. Természetesen ő is a közös gyerekekre hivatkozik, szerinte is miattuk kéne kussolnia az áldozatnak, mert különben ő az, aki bántalmazza a gyerekeit az agresszor édesapjuk kritikájával. 

És ezt az érvelés Perintfalvi mentálhigiénés szakemberként alkalmazza. Csak reménykedni lehet abban, hogy ezen végzettségét pusztán a titulusai felsorolásában tünteti fel, de nem gyakorolja, mert az a tömény gyűlölet és uszítás, ami jellemző rá, az emberek mentális egészségére rendkívül káros, legyen szó az áldozatairól vagy az általa felheccelt tömegekről.

Jusson egy „hányinger” a gyűlöltre éhes arctalan tömegnek is, amely Magyar Péter mellett hálás a Szilyknek, Mérőknek, Perintfalviknak, akiknek köszönhetően újabb felületeken gyalázhatják, becsmérelhetik, pocskondiázhatják az áldozatot, újra és újra beteljesítve Magyar Péter olthatatlan bosszúját a volt feleségével, gyermekei anyjával szemben.

Péter pedig az ölében pop-cornnal, a kezében Fantával figyeli a virtuális lincselést, majd egy ponton üzen egy cukorszirupos poszttal, amelyből tudható, hogy ez az ember soha nem fog szembenézni a múltjával, így esély sincs arra, hogy a volt felesége és a gyerekeik megkapják tőle a jóvátétel és a megbocsátás lehetőségét.

(MNO)