Rákay Philip: Nehéz heveny öklendezés nélkül kibírni Magyar Péter produkcióit

Nehéz heveny öklendezés nélkül kibírni Magyar Péter produkcióit, de amikor mazochista módon nekiláttam megnézni a három tiszás képviselőjelölt hölggyel folytatott beszélgetését, a biztonság kedvéért bekészítettem egy levél Deadalont is... 

Persze pontosan tudom, akadnak a szektában olyan elfogódott, Whiskas macska tekintetű reménykedők, akik Péter minden megmozdulását bepárásodott tekintettel követik, ám mielőtt bármelyikük is felzokogna a most látott, szemforgató produkció gyönyörűségétől, idoljukat idézve üzenem nekik: 

„Sírjál csak, majd elmegy a tejed!”

Magyar Péterre ezúttal az empatikus, nőbarát szerepét osztotta Radnai rendező, ami kb. annyira volt hiteles alakítás, mintha Kádár János arról merengett volna jogvédő aktivistákkal az ’50-es években, milyen szomorú, hogy bizonyos politikusok futószalagon, koncepciós perekben végeztetik ki az embereket, köztük saját elvtársaikat is.

Az egész jelöltbemutató performansz legszürreálisabb jelenete az, amikor a politikusjelölt hölgyek Magyar Péterrel kánonban hüledeznek a családon belüli erőszak borzalmain, megemlítve, hogy bizony szörnyű, életre szóló, traumát okozhat a gyerekeknek és az asszonyoknak egy nárcisztikus bántalmazó uralta családi légkör. És közben nem röhögik el magukat. Dehogy röhögik. 

A három tiszás képviselőjelölt hölgy olyan riadt arccal üli végig a Magyar Péterrel folytatott beszélgetést, mintha - a miheztartás végett – ötször megnézették volna velük Hajdú Péter Varga Judittal készített interjúját, majd a lelkükre kötötték volna: 

ha rosszat mondtok, Péter előhúzza a nadrágszíjat, nekilök benneteket az ajtófélfának, de mehettek a börtönbe, a gyerekeitek meg intézetbe, „agyhalott, debil, trampli, egysejtű bunkó, vidéki prolik”! 

(Csak hogy szó szerint idézzek Magyar Péter híresen filantróp, mintaférji megnyilvánulásaiból...) 

Nem kell hozzá pszichiáternek lenni, hogy bárki felmérje, Magyar Péter egy torz lelkű, labilis idegrendszerű ember, aki a legszűkebb környezetében, a hozzá egykor legközelebb álló szeretteivel is képes volt olyan válogatott, minősíthetetlen dolgokat művelni, amilyeneket normális ember egyszerűen nem tesz.

Kérdem én: aki férjként, apaként ilyesmire vetemedik a saját családjával szemben, attól hogyan is volna elvárható, hogy egy ország vezetőjeként empatikus, együttérző legyen számára vadidegen emberek sokaságával, a lélekben 15 milliós magyarsággal. Sehogy. 

S vajon miféle extra személyiségtorzulással járna, ha valódi hatalom kerülne egy ilyesfajta nárcisztikus szociopata kezébe? Elképzelni is dermesztő…