Az alábbiakat írta a Facebookon a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője.

A globalista sajtó korszakalkotó kinyilatkoztatásként ünnepli Mark Carney kanadai miniszterelnök beszédét. Ez azért különös, mert ami ismétlődően feltűnik Carney davosi beszédében, az éppen a „szuverenitás”, az általuk egyik leginkább megvetett, gyűlölt kifejezés. Valójában ez az a fogalom, ami köré rendeződik az üzenet, ami a lényeget hordozza, ez a beszéd gerince.
Első, felületes hallásra úgy tűnhet, hogy mindaz, amiről ez az ember most beszél, az azonos a magyar kormány több mint egy évtizede képviselt szuverenista álláspontjával. Mintha végre, sok év után a Carney mögött álló, őt magasba emelő nyugati elit is megértette volna: szükség van a nemzetállamok önrendelkezésére, a nemzetek közötti szabad, nyomásgyakorló hálózatok által szabott korlátoktól mentes párbeszédre, természetes együttműködésre, mintha szerintük jogunk lenne arra, hogy olyan országban, úgy és azokkal éljünk, akikkel mi jónak látjuk.
Ebben a beszédben ennek éppen az ellenkezőjét jelenti minden.
Amit Carney „szuverenitás” alatt ért, az a következő: ők, a globalista elit, a régi világrend kiszolgálói és kedvezményezettjei ádáz módon mindent meg fognak tenni azért, hogy átmentsék hatalmukat, megtartsák pozícióikat.
A nyugati elit nem a nemzetek szuverenitását félti, hanem a saját „szuverenitását”, a saját kiváltságait, és ezért küld harcba mindenkit.
Az pedig már egyáltalán nem számít nekik, hogy milyen árat kell fizetnie ezért az állampolgároknak.
Ők mindent el fognak követni – bármekkora őrültség legyen is –, hogy mindaz, ami a halványuló hegemóniájukat még kifejezi, megmaradjon: a harmadik világból tömegesen beáramló migráció, az európai népességcsere, az LMBTQ-propaganda térnyerése, az új generációk mesterséges identitásvesztése és a számukra nagy üzletet jelentő háború Oroszországgal. Az új ellenséget is megnevezték már, az egykori szövetségest: az Amerikai Egyesült Államokat.
Ez az egykor Amerika vállai mögül hangoskodó elit magára maradt, már nem vigyáz rá senki, sarokba szorították. Most pedig az országaik megmaradt erőforrásait, erejét is elégetnék azért, hogy még néhány évig hatalmon maradjanak.
Ez a végjáték, aminek ők mindenképpen a vesztesei lesznek, rajtunk az múlik, hogy velük bukunk vagy túléljük őket.
