Közös európai uniós elnöki posztot javasolt Manfred Weber a hatékonyabb nemzetközi fellépés érdekében

Az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöki pozícióit egybe kéne olvasztani, hogy az Unió közös hanggal tudjon fellépni a globális színtéren – javasolta Manferd Weber, az Európai Néppárt elnöke szerdán a Politico szerint. 

Mindez nem igényelne uniós szerződésmódosítást – érvelt Weber egy brüsszeli, gazdasági vezetőknek szervezett találkozón – csupán arra lenne szükség, hogy egy embert nevezzenek ki, mind a két pozícióba. Szerinte erre akár a 2029-es uniós választás után is lenne lehetőség.

Az Európai Bizottság elnöke (jelenleg Ursula von der Leyen) vezeti a blokk végrehajtó hatalmát, amely a kereskedelem, a mezőgazdaság, az egységes piac és más belpolitikai területek felett rendelkezik hatalommal. A külügyeket az EU legfőbb diplomatája (Kaja Kallas) és az Európai Tanács elnöke (António Costa) kezeli, de mindketten közvetlenül az uniós országoknak jelentenek.

Ez a széttagolt hatalommegosztás Weber szerint „nem felel meg a feladatnak” a jelenlegi geopolitikai bizonytalanság idején, ami részben annak köszönhető, hogy Donald Trump amerikai elnök kormányzata a feje tetejére állította a nemzetközi rendet.

A Politico megkérdezte a Néppárt elnökét, hogy ő indulna-e a jövőben az egyesített elnöki pozícióért, aki azonban úgy felelt: nem kíván válaszolni a kérdésre. Később még hozzátette: „a kérdés jövője a pártstruktúra és az európai polgárok kezében van”.

Weber 2014 óta vezeti a Néppártot az Európai Parlamentben, és 2019-ben kampányolt az Európai Bizottság elnöki posztjáért, de helyette von der Leyent, akkori német védelmi minisztert választották a pozícióra.

Weber a szerdai eseményen arról is beszélt, hogy az EU-országoknak a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben a minősített többségi szavazásra kellene áttérniük az egyhangú szavazás helyett – ami így lehetővé tenné például a magyar vétó megkerülését.

Ennek a megváltoztatásához viszont az összes tagállam támogatása szükséges, Weber ezzel kapcsolatban megjegyezte, alternatívaként azoknak az országoknak, amelyek hajlandóak előmozdítani az integrációt, „egy különleges szuverenitási szerződéssel kellene előrehaladniuk” a külpolitikában.